Gyakorló pedagógus volt, mesés bábfiguráit a Színháztörténeti Múzeumban őrzik. 1969-ben a Népművészet mestere címmel tüntették ki. Kolonics Ilona Önfeledten címmel készített róla filmet.
A pedagógus családból származó tanárnő az elsők között volt, akik szorgalmazták a magyar nyelv tanítását az iskolákban. Az ország számos intézményében tanított, Szatmáron a protestáns leánynevelő intézetnek, Debrecenben a református felsőbb leányiskola internátusának, Pesten a Evangélikus Református Felsőbb Leányiskolának volt igazgatója. Sokat publikált (gyakran férfi álnév alatt), cikkeket, tanulmányokat, tankönyveket, elbeszéléseket, regényeket írt, franciából és angolból fordított, a volapük (mesterséges nyelv) lelkes támogatója volt.
Néhány műve:
Az első latin-amerikai nő, aki irodalmi Nobel-díjat kapott (1945). Lucila Godoy y Alcayaga néven egy eldugott chilei faluban született, baszk és indián ősöktől. Tanárként komoly szerepet vállalt Chile és Mexikó oktatásügyében. Nápolyban, Madridban és Lisszabon volt chilei konzul, számtalan nemzetközi kulturális szervezet tagja, oktatott a Columbia Egyetemen és a Vassar College-ban az Egyesült Államokban. Költészetének fő témái a szerelem, halál, a vágyott, de meg nem élt anyaság és szülőföldjének szépsége. Versein kívül hazájában irodalmi díj őrzi nevét.
Szenvedélyes, érzékeny hősnőket játszott színpadon és filmen. A Szerelmes asszonyok és az Egy kis előkelőség című filmjeiért 1970-ben és 1973-ban Oscar-díjat kapott. Újságíróként is dolgozott, majd a politika felé fordult, és 1992-ben munkáspárti képviselőként bejutott a parlamentbe. A Munkáspárt hatalomra kerülésekor London közlekedési miniszterének nevezték ki. A 2010-es választáson, csekély különbséggel ugyan, de ismét képviselővé választották.
