Emily Wilding Davison angol szüfrazsett Londonban született sokgyermekes családban. Felsőfokú tanulmányaira nevelőnői munkával szerzett pénzt. Irodalmat, biológiát és kémiát hallgatott, kiváló eredményekkel végzett.

1906-ban lépett be az Emmeline Pankhurst vezette, a szavazati jogért küzdő nőket tömörítő Women's Social and Political Union (WSPU) soraiba; két évvel később felhagyott tanári munkájával, hogy teljes egészében az Ügynek szentelhesse magát.

Aktívan küzdött, a figyelemfelkeltő, akár botrányt kavaró tettek erejében hitt, és ehhez a börtönbüntetést sem félt kockáztatni. 1909-ben négy alkalommal zárták el forgalomakadályozásért, rendezvények megzavarásáért, kődobálásért. 1910-ben betörte a Parlament Alsóházának ablakát, 1912-ben gyújtogatásért kellett felelnie.

Ezek a tettek a brit nőjogi mozgalomban nem minősültek szokatlannak; a korábbi, békés próbálkozásokkal ugyanis egyszerűen lerázták a másodrangú állampolgári státuszt elutasító, egyenlő jogokat követelő aktivistákat. (Miss Davison végső tettét is ennek fényében érdemes szemlélni.)

 A börtönben éhségsztrájkolt, ellenállt a kényszertáplálásnak (a börtönben, attól való félelemben, hogy, a mozgalmat erősítendő, mártírrá válnak, nem hagyták a szüfrazsetteket éhenhalni, de szándékosan fájdalmas módszerrel - orrukon levezetett szonda segítségével - táplálták őket), egy alkalommal, hogy kellemetlen helyzetbe hozza a szüfrazsettekkel különös kegyetlenséggel bánó intézményt, kivetette magát az ablakon.

Ezek után úgy gondolta, még radikálisabb tett, egyesek szerint a "végső áldozat" vezethet csak eredményre. 

1913. jún. 4-én a király lova elé vetette magát, és a paripa agyontaposta. Nem tért többé magához, és június 8-án elhunyt, így nem derült ki, hogy öngyilkosság, vagy a derbi megzavarásának szándékával lépett-e a pályára. 14-én nagy felvonulás keretében temették el, hősként ünnepelték, sírkövén a WSPU jelszava szerepel: "Szavak helyett tettek."

Kertész Magda A szüfrazsettek c. könyvében a következőket írja róla:

"Miss Davison már korábban is sokat szenvedett az Ügyért. Egy alkalommal, amikor kirakatüveg betöréséért ítélték el, a börtönben azonnal éhségsztrájkba kezdett. Naponta kétszer mesterségesen táplálták. Maradék erejével elbarikádozta az ajtót az orvos és a börtönőrnők előtt. Nem tudtak bejutni, ezért a cella ablakán keresztül öntözőcsővel jéghideg vízsugarat zúdítottak rá. Végre sikerült a torlaszokat eltávolítani, és Miss Davisont újra mesterségesen táplálták. Ez alkalommal olyan rosszul lett, hogy átmeneti időre kénytelenek voltak szabadon bocsátani.

Mary Richardson (megj.: egy másik szüfrazsett, a Rockeby Vénusz megrongálója) az 1913-as lóversenyen meglepetten fedezte fel a nézők közt Emily Davisont, aki nem szokott részt venni ilyen divatos eseményeken.

Miss Davison mindössze családjának tett előző este homályos célzást arra, hogy az epsomi lóversenyen súlyos baleset történik majd.

Miss Richardson visszaemlékezéseiben leírja: Miss Davison elég messze állt tőle a derbin, de látta, hogy egy kártyát vagy valamilyen papírlapot emel a szeme elé, amikor a verseny kezdődött, s amikor a száguldó lovak patáinak dobogása már közelről hallatszott, Emily elmosolyodott. Hirtelen a korlát felé szaladt, átbújt rajta, és ott termett a versenypálya közepén. Mindez szinte pillanatok alatt zajlott le. Emily máris az egyik száguldó ló patái alá került. A ló megingott, és levetette hátáról a zsokéját. (Megj.: akit különösen megviseltek a történtek, sokáig kísértette a nő arca, Davison és később Pankhurst temetésére is koszorút küldött.)

Emily mozdulatlanul, csendesen feküdt...

A szerencsétlenség mélyen megrázta Mrs. Pankhurstöt is. Részt szeretett volna venni a gyászszertartáson. De abban a pillanatban, amikor kilépett a háza kapuján, a rendőrök letartóztatták. Ideiglenes szabadságon volt otthon, még nem járt le a határidő, mégis bevitték. Körülötte álló híveinek kijelentette:

- A kormány úgy határozott, hogy nem csatlakozhatok a menethez, nem mondhatok utolsó istenhozzádot szeretett barátnőmnek. Visszatérek a börtönbe, ahol újra éhségsztrájkba kezdek, és mindent elkövetek, hogy fenntartsam a lázadás szellemét a nők politikai és erkölcsi szolgasága ellen. 

Noha Emmeline Pankhurtsnek semmi része nem volt Miss Davison tragédiájában, utólag egyetlen szóval sem ítélte el a cselekedetét, és a szüfrazsetteket sem óvta hasonló tettek elkövetésétől." (Kertész, 128-9.)