A One Billion Rising – amely magyarul az Egymilliárd Nő Ébredése nevet kapta – globális figyelemfelhívó akció: tiltakozás a nőket sújtó erőszak ellen, amely a világon minden harmadik nőt ér élete során. A Föld lakosságára lebontva ez éppen egymilliárd nő – értük táncoltunk február 14-én Magyarország több településén és a világ több mint 200 országában.

1. Mi a One Billion Rising?

Ezen a napon közel egyazon időpontban – a táncot önkéntes oktatóktól, helyileg szervezett próbákon, vagy önállóan, videóról elsajátítva – ugyanazt a globális koreográfiát adták elő ugyanarra a dalra (Break the Chain) gyerekek és idősek, nők és férfiak, metropoliszokban és eldugott hegyi falvakban élők, egészségesek és kerekesszékesek (akik számára a koreográfiának külön változata készült), politikai vezetők és hajléktalanok, heterók és leszbikusok – mindenki, aki egyetértett a küzdelmünk céljával.

Ezen a napon nem (sem) mondtuk azt, hogy az indiai vagy az afrikai nők elnyomása nem érint minket - a mozgalom a globális sisterhoodot feltételezi, azaz a Föld másik felén élő nő problémája a mi problémánk is. Ezt nem csak a női szolidaritás, az együttérzés eszméje mondatja velünk, hanem az a tény is, hogy a nyugati társadalmakban is jelen vannak az erőszaknak ugyanazon formái, mint a harmadik világ országaiban, legfeljebb az arányok térnek el. 

A mozgalom története tizenöt éve, 1998-ban kezdődött, amikor Eve Ensler amerikai írónő megjelentette A Vagina Monológok című darabját. (magyarul: ford. Bozai Ágota et al, Nyitott Könyvműhely, 2010).

A szöveg feloldja a kettős mércét, miszerint patriarchális kultúránkban a fallosz a hatalommal, a dicsőséggel egyenlő, míg a női nemiszerv szégyellnivaló, és nem illik a nevén nevezni. Magyarul is csak mesterkélt: "vagina", "vulva", közönséges: "pina", vagy komolytalan, infantilizáló: "punci" "nuni" szavak léteznek rá, a népnyelvünk is csak "csunyaként" hivatkozik rá - ha méltó névvel akarjuk illetni, az egyéni fantáziánkra kell hagyatkoznunk.

A darabban, amelyet valós beszélgetések inspiráltak, és amelynek célja az autentikus pozitív és negatív női tapasztalatok bemutatása az önmegismeréstől és a szexuális felszabadulástól a nemi erőszakig, különböző korú és kulturális hátterű nők mesélnek a vulvájukhoz való viszonyukról. Már az első előadások hatalmas sikert arattak, sztárok vállaltak bennük szereplést, és minden alkalommal számos nő kereste meg a szerzőt, hogy a saját történetét elmondja neki. Ensler ekkor ismerte fel, hogy a művészi sikert valós társadalmi probléma megoldására lehetne használni, és megalakult a V-Day mozgalom, amely mára világméretűvé nőtte ki magát, és segíti az áldozatokat.

A mozgalom arra biztatja a nőket: szeressék és foglalják vissza - igen, ne szégyelljük kimondani! - a vaginájukat; azaz tudatosítsák magukban, hogy a testi épségük, a szabadságuk, az önrendelkezésük elidegeníthetetlen emberi joguk. A testükkel, a reproduktív szerveikkel, a vaginájukkal csak és kizárólag ők rendelkeznek: a nemi erőszaknak, az emberkereskedelemnek, a nemiszerv-csonkításnak, a reproduktív jogok csorbításának, a nemiszerv-plasztika veszélyes és egyre terjedő divatjának, az elkövetőmentegetésnek, az áldozathibáztatásnak, a nők és lánygyermekek minden típusú bántalmazásának meg kell szűnnie!

2. A magyar szerveződés

A hazai csatlakozás horizontálisan, mintegy grassroots mozgalomként szerveződött, vezető nélkül. Több embernek, több szervezetnek jutott egyszerre, egymástól függetlenül eszébe, hogy Magyarországnak is csatlakoznia kellene. Egyeztettük az elképzeléseinket, és végül a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, a NANE, a Születésház Egyesület és a Nőkért Egyesület tagjai médiaszemélyiségekkel (Bombera Krisztina, Jaksity Kata, Voice énekesek) és magánszemélyekkel (Janet Kelley, Szántó Nikolett autóversenyző és mások) együttműködve szervezte meg az eseményt a Mammut 2 bevásárlóközpont földszintjén. A központi eseményt számos további program követte a Stúdió K-ban, a Corvintetőn és a Pepita Oféliában.

Budapesten kívül táncoltak - többek között - Pécsett a Nő az Esély Egyesület és a Színes Gyöngyök Délvidéki Roma Nőkért Egyesület, Edelényben a Bódva-völgyi Közéleti Roma Nők Egyesülete, Veszprémben a VENŐKE, Várpalotán az Írisz Nőegyesület, Gödöllőn a REGINA Nőház szervezésében, valamint Székesehérváron és Zalaszentgróton.

3. Táncos flashmob a Mammut 2-ben

Várakozásainkat felülmúlva zsúfolásig megtelt a Mammut 2 földszintje, rengetegen eljöttek, mintegy 150 ember táncolt a Mammut földszintjén és három emeletén álló legalább ezer néző előtt, hatalmas sajtóérdeklődés közepette. (Értelemszerűen tánc közben nem tudtam fotózni, így ezt a linket javaslom, valamint: video1, video2.) A színpad felett a One Billion Rising logója mellett a Női Érdek molinója függött. A programot Bozsik Yvette koreográfus két táncosa vezette fel, egyikük vörös, másikuk fehér ruhában, operára, andalítóan szép előadással. (A Társulat jelenleg egy önálló darabra készül a nők elleni erőszak témájában, ennek egy részletét mutatták most be nekünk.) Utána következett az össztánc, melyet szintén profi művészek indítottak, és a cha-cha-chás résznél ügyes gyerektáncosok színesítettek. A Voice-énekesek adták elő élőben a dalt, gépről csak a zene ment.

Sok jelenlevő életében először élte át az ügyért való összefogás, a női szolidaritás felemelően katartikus élményét – a flashmob végeztével többen ölelkeztek, néhányan meghatódtak.  

Ezt követően Jaksity Kata (ATV), Bombera Krisztina (TV2), Pál Dénes (Voice), Tóth Györgyi (NANE) és Juhász Borbála (Női Érdek) álltak a színpadra, és rövid beszédeikben elmondták csatlakozásuk okát. (Krisztináé itt olvasható.) Tóth Györgyi arra kérte a jelenlevőket, hogy ne tűrjék a környezetükben az erőszakot, ne hallgassák el, ne menjenek el mellette, Bori pedig megfogalmazta a legfontosabb követelésünket: a magyar kormány írja alá az áldozatok megfelelő védelmét biztosító Isztambuli Egyezményt, és annak szempontjai alapján alkossa meg a készülő kapcsolati erőszak-törvény szövegét. Beszéde közben a V-Day egyezményes, globális jeleként felfelé mutatott – hamarosan a jelenlevők mindegyike követte példáját, kezek százai emelkedtek pillanatok alatt a magasba, és váltak a kritikus tömeg kifejező eszközévé.

Nagyon szívesen láttunk volna politikusokat is a helyszínen (ahogy az más EU-s országokban megszokott), de sajnos nem volt rá alkalmunk. (Update: későbbi információ szerint látták a helyszínen Ertsey Katalin, Vadai Ágnes és Osztolykán Ágnes politikusokat, továbbá Kormos Kata szóvivőt.) 

A hatalmas sikernek köszönhetően a Break the Chaint ismét eltáncoltuk, ezzel a ráadással ért véget a program a Mammutban. Azonban nem sok idő maradt pihenni – nemsokára indultunk a Stúdió K-ba.

4. Women Respect – művészeti est a Stúdió K-ban

A Ráday utcában található Stúdió K-ban Amon Henriette és Tóth Artin szerveztek kapcsolódó rendezvényt, amely egy színdarabbal nyitott. A közönség bevonását segítendő, a színészek játéka a vendégek közt indult, akiket csak az első jelenet után tessékeltek be a több sornyi székkel ellátott előadóterembe. Nyakó Júlia és Horváth Lajos Ottó a bántalmazó házasságot mutatták be: a hatalommániás, családfő-komplexusos, kisebbrendűségi érzései miatt indokolatlanul féltékeny, feleségét és gyerekeit terrorizáló férj viselkedését, és a megfélemlített feleség hiábavaló kitörési próbálkozásait, megspékelve azzal, hogy a rendőrség megfelelő képzés hiányában milyen könnyen hagyja magát megtéveszteni az otthonában zsarnokoskodó, ám kifelé a tisztes állampolgár szerepét játszó bántalmazó által. 

Az előadást beszélgetés követte, melynek résztvevői Artner Sisso újságíró, Bombera Krisztina riporter, Dr. Spronz Júlia, a bántalmazottak jogsegélyével foglalkozó PATENT szakjogásza, valamint Nagy Krisztina és Vekerdy Tamás pszichológusok, továbbá Sándor Erzsi újságíró, moderátor voltak. (Az UNICEF munkatársa, Dr. Gyurkó Szilvia sajnos nem tudott eljönni.)

Sándor Erzsi a csbe-törvényalkotás jelenlegi helyzetéről kérdezte Dr. Spronz Júliát, aki elmondta: egy használhatatlan szöveg érkezett az Igazságügyi Minisztériumtól, és a törvényalkotók a civil szervezetek számos javaslatát nem akarják figyelembe venni. Például az együtt élőkre korlátoznák a törvényt, holott a bűncselekmények legnagyobb számban akkor fordulnak elő, amikor az áldozat kilép a kapcsolatból, azaz már nem élnek együtt – illetve a bántalmazás, zaklatás jelen lehet olyanok közt is, akik soha nem éltek együtt (pl. tizenévesek kapcsolataiban), vagy akár soha nem álltak kapcsolatban (lásd elutasított udvarló). Nagy Krisztina elmondta, hogy az áldozat kiszolgáltatottsága közös háztartásban valóban nagyobb mértékű. Spronz Júlia hangsúlyozta: abból, hogy a társadalom elnézi a nők elleni erőszakot, minden férfi profitál, a közvetlenül nem bántalmazó is, mert az erőszak feletti szemet hunyás bebetonozza az egyenlőtlen hatalmi viszonyokat.

Felmerült, hogy a családon belüli erőszaknak férfi áldozatai is vannak, Juli azonban tisztázta, hogy az arányok és az erőszak mértéke ez esetben eltérő: a férfi áldozat jóval kevesebb (ez nem jelenti azt, hogy ők nem érdemelnek segítséget), és a súlyos testi sérüléseket, valamint halált okozó bántalmazásokat, illetve a gyerekekkel szembeni szexuális visszaéléseket túlnyomó részt férfiak követik el. Arról nem is beszélve, hogy a családon belüli erőszak férfi áldozatainak egy része korábbi bántalmazó, más részük esetében pedig férfi az elkövető is (pl. idős apa bántalmazása a fia által). Vekerdy Tamás szerint is több a női áldozat. A pszichológus a férfiak „önérvényesítési erőszakáról” beszélt, mely olyan változatos formákban jelenhet meg, hogy pl. a férj nem engedi a feleségét vezetni. Vekerdy statisztikákra hivatkozva állította, hogy noha a megszerzett jogosítványok száma közel egyenlő a nemek között, a nők kevesebbet vezetnek. 

A hatalmi viszonyok további elemzésénél felmerült az otthoni munka egyenlőtlen elosztása, melyet a résztvevők mindegyike helytelennek tartott. Ezt vita követte: van-e fejlődés az utóbbi évtizedekben a nemek egyenlősége terén? Sisso úgy vélte, „mozdíthatatlan a társadalom”, Vekerdy viszont Dr. Hugonnai Vilmát előhozva állította: „rohamléptekkel haladunk.” (Én bizonyos szempontból mindkettejükkel egyet tudok érteni.)

A beszélgetést Tóth Artin filmjének vetítése követte, melyben a rendező középiskolás tanulókkal beszélgetett a párkapcsolati erőszakról. Mint kiderült, a riportokban szereplő gyerekek készítették a színpadi díszleteket és a kinti dekorációt is, ami nagyon tetszett nekem – Valentin-napi szíveket dekoráltak ki a párkapcsolatok árnyoldalára rávilágító fogalmakkal. Egy másik helyiségben fotó- és rajzkiállítás volt, ismét egy másikban pedig Kuszing Gábor, a PATENT pszichológus munkatársa, valamint Amnesty-aktivisták gyűjtöttek aláírásokat a nők reproduktív jogaiért. (További információ: http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151430906701575&set=a.10150647575496575.421542.44847086574&type=1&theater vagy amnesty.hu)

A programot záró koncertre sajnos nem maradhattunk Krisztinával, mert igyekeznünk kellett a Corvintetőre, ahol már gyülekeztek az esti flashmob táncosai.

5. Esti tánc a Corvintetőn

A Corvintetőn Szántó Nikolett autóversenyző, valamint Tóth Diána, Farkas Ildikó tánctanár és Dr. Barna Emília, a Nőkért és a Nők Lázadása egyesület aktivistája tanította meg a Break the Chain koreográfiát a megjelent 60 lánynak és a hozzájuk csatlakozó 1 fiúnak. Minden tiszteletem ezé a csapaté, hogy az általunk több próbán át gyakorolt táncot másfél óra alatt kiválóan elsajátították! A Corvintető személyzetét is lenyűgözte a teljesítmény, így minden táncost meghívtak egy pohár pálinkára.

Rövid szünet után Burány Judit gótikus hastáncos csapata kápráztatta el a szokatlan bemutatóval a közönséget. (Külön köszönjük Juditnak, hogy olyan fontosnak tartotta az ügy melletti kiállást, hogy betegen is vállalta a szereplést!)

Zárásként Krisztinával röviden elmondtuk a One Billion Rising történetét és célját, majd – Keveházi Kata szavával élve, némi „vaginázás” után (értsd: meséltem Ensler könyvéről) felolvastam a V-Nap kiáltványt:

A V-NAP NYILATKOZATA
V-nap, míg véget nem ér az erőszak

A V-napot a nők elleni erőszakra válaszul szervezzük.
A V-nap látomás: egy olyan világé, ahol a nők biztonságban és szabadon élhetnek.
A V-nap követelés: a nemi erőszaknak, a vérfertőzésnek, a bántalmazásnak, a női nemi szerv megcsonkításának, a szexrabszolgaságnak meg kell szűnnie.
A V-nap bátorítás: hisszük, hogy a nőknek alkotással és gyarapodásban kell tölteniük az életüket, nem pedig úgy, hogy szörnyű atrocitásokat élnek át, és sérülésekből lábadoznak.
A V-nap katalizátor: azzal, hogy adományokat gyűjtünk és tudatosságot teremtünk, egységesítjük és megerősítjük a létező erőszakellenes erőfeszítéseket. Azzal, hogy messze ható tudatosságot ébresztünk, világszerte megalapozzuk az új oktatási, védő és jogi intézkedéseket.
A V-nap folyamat: addig dolgozunk, amíg kell. Nem hagyjuk abba, amíg meg nem szűnik az erőszak.
A V-nap különleges nap: a V-nap minden évben Valentin-napon van, így ünnepeljük a nőket és az erőszak megszűntét.
A V-nap erős, heves, megállíthatatlan mozgalom és közösség.

Csatlakozz hozzánk!

(Magyarországon ezt első lépésként a Onebillionrising Budapest Facebook-oldal lájkolásával tudod megtenni.)

Ezek után már csak a pihenés volt a dolgunk, a Pepita Oféliába mentünk, ahol sajnos már véget ért Ensler Érző lelkek c. művének előadása, és a Mrs. Colombo koncertje. (Videót itt találtok róla.) Néhány ital és egy véletlenül hozzánk tévedt - kulturált - szkeptikussal való utolsó vita után kifáradva, de annál lelkesebben tértünk haza.

6. További tervek

Mint a kiáltvány is mondja, a V-nap folyamat: azaz nem állunk meg addig, amíg a magyar törvénykezés érdemben fel nem lép a nők elleni erőszak ellen, és amíg nők elleni erőszak van a világon. Legközelebb március 8-án találkozhattok velünk a nőszervezetek újabb közös rendezvényén, ahol ismét eltáncoljuk a Break the Chaint. (És úgy tűnik, hogy az eddigi Voice-énekesek mellett velünk lesz a Belmondo zenekar és Schrott Péter is.) Folyamatosan tájékoztatunk Benneteket a Onebillionrising Budapest, a Nők Lázadása és a Nőkért Honlap Facebook-oldalakon – figyeljétek a híreket, és ne tegyétek el túl mélyre a tánccipőt! :)

Fotók: Antoni Rita, Fazakas Pálma, Corvintető official