A mű, melyet, noha a párhuzam a tematika és a nézőpont kapcsán nem egészen állja meg a helyét, szokás Flaubert Bovaryné c. regényéhez is hasonlítani, kendőzetlenül és mély együttérzéssel szól a női szabadságvágyról, annak kibontakozásáról, autentikus útjairól és zsákutcáiról. Első, 1899-es megjelenésekor hatalmas port vert fel, a konzervatív kritika negatívan fogadta. „Illetlennek” vélt tartalma miatt sokáig mellőzték, a feminista irodalomkritika helyezte a kánonban az őt megillető helyre. Ma már elismert klasszikus, szerzője helyet kapott az amerikai déli államok legjelentősebbnek tartott alkotói között.

A regény, melyből 1991-ben Kelly McGillis főszereplésével fim is készült, fél évszázaddal megelőzve Simone de Beauvoirt és az egzisztencialista feminizmus alapművét, A második nem-et, rávilágít arra, hogy, dacára minden társadalmi konvenciónak, mindenekelőtt egyszeri és megismételhetetlen, önmagunk, egyéniségünk kibontakoztatására teljes joggal vágyó emberi lények vagyunk, és csak azután nők vagy férfiak.

Kate Chopin: Ébredés. ford. Antoni Rita. Szeged: Lazi, 2011.

Kate Chopin 1851-ben született, jómódú ír kereskedő és arisztokrata kreol anya gyermekeként. Zongorázni tanult, gyermekkorától verseket írt, és klasszikus irodalmat olvasott – különös tekintettel olyan szerzőkre, mint Jane Austen, Madame de Stäel vagy a Brontë-nővérek. Szabad szelleme és lázadó természete ellenére ünnepelt társasági hölgy lett, akit szépségéért és műveltségéért egyaránt csodáltak. 1870-ben hozzáment Oscar Chopinhoz, de normaszegő viselkedésén a házasság sem változtatott: a konvencióktól eltérően öltözködött (pl. nadrágot viselt), gardedám nélküli sétákra vetemedett, sőt, nőtől akkoriban meglehetősen botrányos módon, dohányzott is.

A házasság tizenkét éve alatt hat gyermeket szült, majd férje 1882-ben bekövetkezett halála után – ismét a nemi sztereotípiákkal dacolva – átvette a Chopin-ültetvény irányítását. Ebben az időben kezdte publikálni műveit, főként novellákat. 

1899-ben adta ki a számára rendkívül sokat jelentő regényét, Az ébredést, melyet a közvélekedés elítélően illetve idegenkedve fogadott; ráadásul szerzőjét, aki pezsgő irodalmi szalont tartott fenn, ennek okán nem vették fel a St.  Louis-i Szépírók Társaságába. Chopin a nem várt negatív kritika alatt összeroskadt, és élete hátralevő részében felhagyott az írással. 1904-ben hunyt el. Ma már kanonizált klasszikus – életében azonban nem kapta meg az olyannyira vágyott, és nem kevésbé megérdemelt elismerést.