Kb. 18 éves koromban olvastam Julia Butterfly Hillről először, az Elle-ben (igen, akkor még az Elle, és a Vogue nagyon fontos dolgokról is értekeztek, pl. nők helyzete itt-ott a világban, aktuális környezetvédelmi trendek, nagyvállalati stiklik, stb...), abban az időszakban, amikor Julia a kétéves fán ülését töltötte.
A történet egyszerű, Julia nagyon szerette a mamutfenyőerdőket a földben látni, a nagyvállalati fakitermelők pedig nagyon szerették a mamutfenyőerdőket bankszámlán látni dollár formájában. Úgyhogy Julia fogta magát, és felmászott egy kb. 1500 éves mamutfenyőre, a Lunára, és ott is maradt két évig, annak ellenére, hogy a fakitermelő nagyvállalatok többször megpróbálták lelőni a fáról, helikopterrel próbálták lerázni, és az időjárás viszonytagságairól még nem is beszéltem. Julia mindezek ellenére kitartott, két éven keresztül, egy fa tetején, fűtés, folyóvíz, egészségügyi ellátás és gyakorlatilag minden nélkül. A meleget egy Bunsen-égő szolgáltatta az étkezéshez, hálózsákban aludt egy hatszor-hat hüvelykes deszkán télen-nyáron, míg nagy nehezen sikerült a Pacific Lumbert rávenni, hogy Lunát, és a körülötte levő 12 ezer nm-es erdőrészt adják el az Earth First!-nek 50 ezer dollárért, amit az Earth First! adományokból gyűjtött össze.
Julia viccesen értelmezte a polgári engedetlenség fogalmát (igen, ez nem csak a jobbik, meg a fidesz kiváltsága, eredetileg a polgári engedetlenség nem kukagyújtogatást jelentett, hanem ennél sokkal nemesebb célokra használták fel, és igen, direkt írtam kisbetűvel), amikor kiadták a könyvét erről a két évről, megtagadta 150 ezer dollár szövetségi adó befizetését az államnak, azzal a felkiáltással, hogy ő azt a pénzt befizeti (meg is tette, alternatív börtönprogramokra, iskola utáni programokra, kulturális és ökológiai projektre, indián programokra, közösségi kertprogramokra utalta át a pénzt) csak éppen nem egyenesen az államnak, ahol nem tudni, hogy hová megy, mert az állam megtagadja a direkt elszámolást, hanem egyenesen oda, ahová elsősorban mennie kellene (Ó, hogy én ezzel mennyire egyetértek! Csak engem valószínűleg adócsalásért börtönbe zárnának. Egyébként találtam ezzel kapcsolatban egy érdekes feminista szemléletet: annak idején a szüfrazsettek megtagadták az adófizetést, mondván, hogy választójoguk és képviseleti joguk sincs, akkor miért fizetnének adót?!)
Julia manapság évente 250 környezetvédelmi előadást tart, környezetvédelmi programokat alapít, és közösségeket szervez.
Hallassuk a hangunkat. A sok halk egyéni hang összeadódik. Most mondjam azt, hogy ropiból és száraztésztából, de még gyufából is csináltak már több kiló teherbírású hidakat? Együtt erősek vagyunk.
Egyike a Beecher családból kikerült sok (Harriet, Catharine, Edward, Charles, Thomas) jeles embernek. A nővére, Catharine által alapított iskolák elvégzése után 1841-ben házasságot kötött John Hooker jogásszal.
Hannah Myers 1819-ben kvéker családba született, ahol egyformán fontosnak tartották a lány- és a fiúgyerekek taníttatását. A New Lisbon Academy elvégzése után orvosnak szeretett volna tanulni, de nem volt elég pénze a családnak. 1841-ben házasságot kötött Thomas Ellwood Longshore tanárral, aki a nőjogok híve volt és támogatta felesége törekvéseit.
55 szabadalma közül valószínűleg legjelentősebb a textilipart forradalmasító gyűrődésmentes szövet. Értelmiségi család kiemelkedően tehetséges lánya volt, 15 éves korában lett a Tulane University hallgatója, kémiát, fizikát és matematikát tanult. 1935-ben diplomája megszerzése után középiskolában tanított. Közben doktori disszertációján dolgozott, amelyet 1948-ban védett meg a chicagói egyetemen, ahol kutatói állást is kapott. 1953-tól New Orleansben a US Department of Agriculture kutatóintézetében textilipari kutatásokkal foglalkozott.