Az első Schwimmer-szoba Magyarországon - beszámoló a megnyitóról, képgalériával

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Az első Schwimmer-szoba Magyarországon - beszámoló a megnyitóról, képgalériával

június 09, 2012 - 10:11

Retek Erika és Antoni Rita (KATTINTS A KÉPRE a galéria megtekintéséhez!)

„le akarjuk rombolni azt a szörnyű hazugságot, amely az emberiség felénél a tudást: szégyennek, bűnnek, a legveszedelmesebb tudatlanságot: ártatlanságnak, a szellemi sötétséget: nőies bájnak, a természetellenesen megkínzott és elkorcsosított testet: szépnek, a társadalom iránti érdeklődést modern hóbortnak nevezi.” ( 1907)

2012. június 8-án Szegeden a Somogyi könyvtár Csillag téri fiókkönyvtárában megnyílt az első Schwimmer-szoba Magyarországon. A szervezők, az Együtt a Nőkért Egyesület (ENE) [a Nőkért Egyesület korábbi, nem hivatalos neve – a szerk.] alapítói szándékuk szerint Magyarország számos könyvtárába szeretnék bevinni a kezdeményezést. A Schwimmer-szoba megálmodói és kivitelezői Antoni Rita, az ENE elnöke, és Retek Erika a fiókkönyvtár könyvtárosa, akiket támogattak a fiókkönyvtár munkatársai. A Schwimmer-szoba egy igen barátságos, bensőséges hangulatot árasztó kis kuckója a könyvtárnak, ahol szívesen leül a lámpaernyő alatti fotelbe olvasgatni az ember. A könyvtárnak ebbe a részébe gyűjtötték össze a magyar és a külföldi nőirodalom jó néhány alkotását, amelyek segítik a kiegyenlítettebb társadalmi gondolkodás, a női öntudat és autonómia kialakítását, kialakulását.

Bédy-Schwimmer Rózsa A Nő és a Társadalom (1907-1913) valamint A Nő (1914-17) című feminista folyóiratok felelős szerkesztője volt, aki igen sokat tett a magyar nők megbecsültségért, egyenrangúsításáért, érdekeinek képviseletéért és a patriarchális rendszer megkérdőjelezéséért. (Mindkét lap olvasható az interneten: , ). A lapok célkitűzései közé tartozik, hogy megjelentessenek nőírókat, és közöljék olyan férfi írók írásait, akik foglalkoznak a nők problémáival.

 A szegedi Schwimmer-szoba célkitűzése megegyezik a 20. század eleji alapgondolatokkal. Antoni Rita fájdalmasan szomorúnak értékelte ezt, mivel ez azt jelenti, hogy a magyarok gondolkodása (mind a férfiaké, mind a nőké) nagyon keveset változott ahhoz, hogy a feminizmus végre eltűnhessen, mert a szexista gondolkodású, hegemón társadalmi berendezkedésünk folyamatosan újratermeli a nemi sztereotípiákat és a mindennapi élet természetesnek tűnő jelenségét, amiben a nő, mint gyengébb, alacsonyabb rendű, kevesebb kompetenciával rendelkező egyénnek tűnik, aki például „okos, ha Tomival mos”. Az előadó gondolatait azzal kezdte: az ENE egyik célja, hogy a magyar kanonizált irodalom(oktatás)ba kerüljenek bele a női írók is. Az előadás további része számos téma közül például felvillantotta annak problematikáját, hogy miért természetes az, hogy a lányokat érdeklik a fiúkról szóló regények, drámák, történetek, fordítva pedig… Na, lássuk csak!:

„Nekem például azt mondták, hogy a rózsaszínű könyvek lányoknak valók, és ha ilyennel látnak meg, akkor rám süthetik, hogy anyámasszony katonája vagyok. Emlékszem a Buenos Aires-i boltos meglepett, feddő tekintetére, amikor kértem egyet a rózsaszín kötetekből; kénytelen voltam gyorsan hozzáfűzni, hogy egy lánynak veszem ajándékba. Olyan irodalom berkeibe merészkedni, amelyeket a társadalom lenézően „kevésbé privilegizált” vagy „kevésbé elfogadott” csoportként elkülönít, annyit jelent, mint megkockáztatni a kompromittálódást. Ezzel szemben unokanővéremnek nem kellett hasonlóan vigyázatosnak lenni, mikor a [fiúknak szánt] zöld sorozat területére lépett: a határátlépéssel mindössze anyjának azt a megjegyzését vívta ki, hogy „vegyes az ízlése”.

(Alberto Manguel, Az olvasás története, 236.).

 Az is elhangzott, hogy a felmérések szerint a nők azok, akik többet olvasnak, és így a társadalmi problémákra is érzékenyebben reagálnak, vagyis több lesz köztük az önkéntes tevékenységet végző is.

Antoni Rita az egyenjogúság látszatát még felvillantani sem akaró számadatokkal világított rá arra, hogy Európában nálunk a legkevesebb a női képviselő a parlamentben, hogy bár a felsőoktatásban több nő végez, mint férfi, ám, ha egyetemen oktatókká válnak a nők, akkor a professzori szintig csak alig-alig jut(hat)nak el. Kiemelte, hogy a 17 idei Széchenyi-díjazott közül csak 2 a nő, a Kossuth-díjasok között (17) pedig csak egy fővel jobb a helyzet e tekintetben. Antoni Rita feltette a kérdést a jelenlevőknek, hogy vajon hány női mellszobor található nemzeti nagyjaink Dóm téri arcképcsarnokában?

Az előadásban elhangzó tényadatok mellett számos kiváló magyar és külföldi szerzőt, nőírót, írónőt említettek, akik munkásságukkal semmiképp sem sorolhatók a második vonalba.

Többször elhangzott Lesznai Anna, Polcz Alaine, , , Nemes Nagy Ágnes, Török Sophie, , , és neve is, aki megírta többek közt , , és Szendrey Júlia élettörténetét is.

A megnyitó egyik záró aktusaként Retek Erika felolvasott című könyvéből (Szeged: Lazi, 2012, fordította Antoni Rita). Ezt követően a megnyitó még interaktívabbá vált (az előadást is meg-megszakították jó hangulatú hozzászólások, kérdések). Tapasztalatok és tervek fogalmazódtak meg a közönség soraiból.

A Schwimmer-szoba megnyitása azt a nem burkolt célt is szolgálja, hogy megismerhessük azokat a női szerzőket, tudósokat, politikusokat, művészeket, akikről társadalmunk műveltebb fele is csak sejti, hogy létezhettek.

A cikk további értelmező, kiegészítő írásaiként lásd az alábbiakat:

Udvari–Kulcsár: Az „írónő” szerepe a a magyar középiskolai irodalomoktatásban: 

Magyar költőnők antológiája:
,

A szomjas oázisról:

A kanonizált irodalomól:

A tudatosságnövelésről:

Első megjelenés: Tiszatáj online

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Gúzsba kötve - Schiller Noa fotósorozata a kapcsolati erőszakról

november 26, 2021 - 16:21
Senki sem hinne neked - fotó: Schiller Noa - KATTINTS A KÉPRE AZ ALBUM MEGTEKINTÉSÉHEZ!

- Miért tűr az áldozat? - teszik fel sokan a tipikus kérdést, ha bántalmazó kapcsolat kerül szóba. - Én aztán az agresszió első jelénél azonnal lelépnék! - büszkélkednek olyanok, akiknek (szerencséjükre) fogalmuk sincs, mit él át az áldozat egy ilyen helyzetben. Ez az üzenet („én bezzeg milyen erős nő vagyok, te meg milyen béna") nemhogy nem segít, de még mélyebbre is löki az áldozatot. Az áldozatok felé mindenkor együttérzéssel kell fordulni, és őket az önértékelésükben - annak további leépítése helyett - meg kell erősíteni.

A magyar történelem női szempontú krónikája - Kosáryné Réz Lola: Asszonybeszéd

szeptember 10, 2010 - 11:50
Kosáryné Réz Lola (Réz Elenonóra) neve számomra az (és egy másik gyerekkori kedvenc- Kathleen Winsor: Amber c. regényének) fordítójaként csengett ismerősen, de mint némi keresés után kiderült, ő is a marginalizált nőírók egyike. A műfordítási munka mellett (pl.