A cikkhez felhasználtam Mamika (nőkért.hu) és Cseh Gizella (netbaratno.com) írásait. Köszönöm mindazoknak, akik további ötleteikkel segítettek a marginalizált nőtörténelemből, női teljesítményekből minél több kiválóságot gyűjteni, és az itt-ott elszórt, az „általános műveltségből" nagyrészt kiszorult tudást láthatóvá tenni.

A linkekre kattintva bővebben is olvashattok az adott személyről.

Kanizsai Dorottya és Kanizsi Orsolya

Kanizsai Dorottya (1490?-?) nagy műveltségű magyar főúrnő, az ő nevéhez kötődik a mohácsi nemzettemetés. Második férje halála után kért és kapott saját címert az uralkodótól, ami abban az időben merőben szokatlan dolog volt, hiszen az csak a férfiakat illette. Több nyelvet beszélő, művelt, nagyvonalú, adakozó, kellemes ember volt. Nyilvános iskola híján a nemesi családok leányaikat híres főúri asszonyokhoz adták nevelőbe – Kanizsai Dorottya háza messze földön ismertté lett. A lányok nemcsak a korabeli tudnivalókat sajátították el, hanem emberségre, helytállásra is nevelte őket a nagyasszony példája. Kanizsai Dorottya 1519 után a szegények és elesettek támogatója is volt. A mohácsi csatát követően (1526. augusztus 29.) a környék papjai és 400 jobbágya segítségével közös sírba temettette az elesett hősöket, megadva nekik a végtisztességet. Összesen 24 000 magyar vitézt, köztük 2 érseket, 5 püspököt, 16 zászlósurat és magát a királyt is Kanizsai Dorottya helyeztette végső nyugalomra, a saját pénzén. Utolsó éveit Németújváron, majd Sárváron töltötte fivére árván maradt gyermekei nevelésével. Babits Mihály „Kanizsai Dorottya" címmel verset írt róla.

Nevelt lánya, unokahúga Kanizsai Orsolya (1521–1571) korán árvaságra jutott, apja halála után Szapolyai János 1532-ben „fiúsította". 1535-ben, tizennégy éves korában óriási vagyon örököseként vette őt feleségül Nádasdy Tamás, egy szegény királyi titoknok, a később nádor, akinek „szerelmes Orsikámmal” való levélváltását  1882-ben kiadták. Nádasdy, a művelt férfi Parnasszust, magyar Wartburgot szeretett volna teremteni Sárvárból, de a király hívására el kell hagynia otthonát, terveit, hitvesét. Férje hivatali távollétei alatt Orsolya ragadta magához a nemes feladatot; sárvári várukból maga igazgatta birtokaikat, amelyben gyakori betegségei sem akadályozták meg. Korának egyik legműveltebb asszonyává vált; írt, olvasott, támogatta a reformáció és a magyar nyelv terjesztését, ismerőseivel kiterjedt levelezést folytatott. Zala vármegye sok családjához fűzte familiárisi vagy rokoni kapcsolat. Ismert kertész hírében állott. Mindemellett tudósokat gyűjtött udvarába, köztük Sylvester Jánost és Dévai Bíró Mátyást, létrehozta a sárszigeti nyomdát. Buda elvesztésekor, 1541-ben pedig ő tette le a nemzet asztalára az első Magyarországon nyomtatott, teljesen magyar nyelvű könyvet, az Új Testamentumot.

Petrőczi Kata Szidónia, Dániel Polixéna és Wesselényi Zsuzsanna

Petrőczi Kata Szidónia (1662?-1708) volt az első jelentős magyar költőnő, akit az irodalomtörténetek máig jegyeznek, s akinek mintegy ötven költeménye maradt ránk – kéziratos formában. Verseinek jelentős része vallásos ének, istenes énekei pedig nagyrészt pietista költemények magyar nyelvre való fordításai. A költőnő könnyedén, jó formaérzékkel alkalmazta a különböző divatos versformákat, közöttük a Balassi-strófát is.

Unokája, Dániel Polixéna nyelvész, író, Kora legműveltebb, tudományos képzettségű asszonya.

Lánya, Wesselényi Zsuzsanna egy időben naplót írt, illetve tanácsokat fia számára, ami később nyomtatásban is megjelent.

Mary Wollstonecraft és Mary Shelley

Mary Wollstonecraft (1759-1797) az első feministák egyike, A nők jogainak követelése című esszéjében leírja, hogy a nők körében tapasztalható negatív tulajdonságok, viselkedésformák, amelyek miatt a férfiak oly gyakran próbálják elmarasztalni a nőket (pl. a külsőségekkel való túlzott foglalatoskodás) nem természetesek, pusztán társadalmi okokra vezethetők vissza. Ezek közül is kiemeli az egyenlő oktatás hiányát. Szót emel az egyenlő képviselet mellett a politikában.

Két lánya született, egyikük, Mary Shelley (1797-1851) író. Leghíresebb regényei a Frankenstein és Az utolsó ember, melyekkel megalapozta a science fiction/"őrült tudós" narratíva illetve a posztapokaliptikus vízió ("utolsó ember a Földön") műfajait. 

Takács Éva (Karacs Ferencné) és Karacs Teréz

Takács Éva (1780-1845) az első magyar újságírónők egyike. Színikritikájában egy, a korban népszerű drámaíró sztereotip nőábrázolását kifogásolja, más cikkeiben pedig a nők egyenlő oktatása és politikai szerepvállalása mellett foglal állást. Leírja, hogy azonos képzés esetén a nők a férfiakéval azonos színvonalú tudományos, politikai és művészeti teljesítényre lennének képesek.

Nyolc gyermeke egyike, lánya, Karacs Teréz (1808-92) pedagógus, Teleki Blankával együtt dolgozott a magyar nőnevelés egyik úttörőjeként. 

Elizabeth Cady Stanton, Harriot Stanton Blatch és Nora Stanton Blatch Barney

Elizabeth Cady Stanton (1815-1902) bíró apja mellett hamar észrevette, milyen igazságtalan a jog a nőkkel szemben. Amikor összeházasodott az abolicionista Henry Stantonnal, házassági esküjéből kihagyta az "engedelmeskedésre" vonatkozó részt. Lucretia Mott-tal és Susan B. Anthony-val közösen 1848. júl. 19-20-án megszervezték a Seneca Falls-i nőjogi kongresszust. Az amerikai nők végül 1920-ban kapták meg a szavazati jogot, ezt már egyikük sem érte meg.

Lánya, Harriot Stanton Blatch édesanyjával és Susan B. Anthony-val közösen írta meg A nők szavazati jogának története című művet. Szüfrazsettként külön hangsúlyt fektetett a vidéken élő nők és a munkásnők bevonásába. A világháború alatt pacifista nézeteket fejtett ki cikkeiben.

Az ő lánya, Elizabeth Cady Stanton unokája, Nora Stanton Blatch Barney az első amerikai mérnöknő. Házassága, melyből egy lánya született, korán tönkrement, mert a férje azt követelte, hogy hagyjon fel hivatásával és legyen konvencionális háztartásbeli feleség. Ehelyett Nora a családi hagyományt követve szintén kiemelkedő szüfrazsetté vált, és a nők jogai mellett a világbékéért küzdött. 1944-ben adta ki World Peace Through a People's Parliament című könyvét.

Lucy Stone és Alice Stone Blackwell

Lucy Stone (1818-93) Massachusetts államban az első diplomát szerzett nő, amerikai szüfrazsett. Házasságkötésekor - a korban botrányosan szokatlan módon - nem vette fel férje nevét. Karizmatikus előadó és termékeny író volt, férjével (Henry Blackwell) feminista lapot szerkesztett.

Lánya, Alice Stone Blackwell (1857-1950) szintén prominens szüfrazsett. Édesanyja életrajzírója, emellett naplót és versfordításokat adott ki.

Christine Ladd Franklin és Margaret Ladd Franklin

Christine Ladd Franklin (1847-1930), matematikus, logikus, az első amerikai (elméleti) pszichológusnő. A diplomát még akkor is megtagadták tőle, amikor már a PhD fokozat követelményeit is teljesítette. Számos tudományos publikációt jelentetett meg, de doktori címét a disszertációja megírása és megvédése után 44 évvel (!), 1926-ban, 78 éves korában kapta meg.

Lánya, Margaret Ladd Franklin a szüfrazsettmozgalom kiemelkedő tagja lett.

Emmeline Pankhurst és lányai

A brit Emmeline Pankhurst (1858-1925) és lányai: Sylvia, Christabel és Adela Pankhurst együtt küzdöttek a nők szavazati jogáért; különösen az édesanya és Christabel lánya a szüfrazsettmozgalom kiemelkedő alakjai. Christabel az első jogi egyetemet végzett brit nő volt, de női mivoltára hivatkozva nem vették fel az ügyvédi kamarába.

Marie Curie  és Irene Joliot-Curie

Marie Curie (Maria Sklodowska, 1867-1934) lengyel tudós. Varsóban született. 1891-ben költözött Párizsba és beiratkozott a Sorbonne-ra. 1895-ben feleségül ment az egyetemen tanító Pierre Curie-hez, akivel közösen dolgoztak. 1898-ban felfedezik a polóniumot, néhány hónappal később a rádiumot. Marie 1903-ben elnyeri a tudományok doktora címet, és ugyanebben az évben a házaspár és Henri Becquerel megosztott fizikai Nobel-díjat kap a radioaktivitás felfedezéséért. (Csak a férjet akarták díjazni, de ő szólt, hogy a kutatásokat felesége vezette...) Pierre Curie 1906-ben balesetben meghal, Marie két lánya nevelése mellett, egyedül folytatja tovább közös munkájukat. A Sorbonne-on megkapja férje megüresedett állását, így lesz a világhírű egyetem első női professzora. 1910-ben jelenik meg a radioaktivitásról világraszóló, mára klasszikusnak számító tanulmánya, a Traité' de Radioactivité. 1911-ben a rádium előállításáért kémiai Nobel-dijjal tüntetik ki. 1922-ben a francia l'Académie de médecine (Orvostudományi Akadémia) tagjává választották, nő előtte még soha nem érte el ezt a megtiszteltetést. 1934-ben fehérvérűségben halt meg.

A házaspár lánya, Irene Joliot-Curie (1897-1956) Nobel-díjas atomfizikus. Szintén atomfizikus férjével kölcsönösen felvették egymás családnevét. Az elismerésben 1935-ben részesítették.

Alma Mahler-Werfel és Anna Mahler

Alma Mahler-Werfel (1879-1964) osztrák zeneszerző, a művészeti élet központi személyisége, szalon fenntartója. Első férje Gustav Mahler zeneszerző, aki elvárta tőle, hogy adja fel saját zeneszerzői ambícióit. Emiatt, és lányuk halála miatt Alma depresszióba esett, és a házasság válságba került. Ezek után Gustav megbánta korábbi hozzáállását, és támogatta felesége művészi munkáját. 1911-ben bekövetkezett halála után Alma a művészeti élet aktív személyisége maradt. Két további házasságot kötött, a második világháború idején amerikai emigrációba kényszerült. Naplót és emlékiratokat adott ki.

Lánya, Anna Mahler (1904-88) szobrász. Először a festészettel próbálkozott Oskar Kokoschka, majd anyósa, Broncia Koller-Pinell műhelyében, végül szobrészként találta meg önmagát és tett szert nemzetközi elismerésre. Többek közt a kor híres zeneszerzőit és előadóit mintázta meg bronzból.

Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet

Sass Brunner Erzsébet (1889-19) és Brunner Erzsébet, anya és lánya mindketten festők, Kőrösi Csoma Sándor és Baktay Ervin mellett a legismertebb India-utazók. A két világháború között érkeztek a brit korona "gyémántjába", s egy életre otthonukká választották. A festőművésznő anya és lánya képeken örökítette meg az ország tájait, szent helyeit, az egyszerű embereket s mindennapi életüket, sőt, megfesthették India vezető politikusait is. (Bővebben róluk itt.)

Beke Margit és Ata Kandó

Beke Margit (1890-1988) író, műfordító. Nyolc nyelvet beszélt, a skandináv írók talán legavatottabb ismerője. H. Ibsen, K. Hamsun, S. Undset, S. Lagerlöf, M.A. Nexő, H. K. Laxness, R. Kipling, K. Michaelis, Bazsov, Gorkij, Gombrich műveit fordította. Néhány műve: Ata könyve, Alpesi rózsa, A Szoria-Moria palota, Harc és szerelem, történetek az írek hőskorából, Történetünk: történelem, önéletírás, napló, 1986. 

Lánya, Ata Kando (b. 1913) világhírű fotográfus.

Ingrid Bergman és Isabella Rosselini

Ingrid Bergman (1915-82) háromszoros Oscar-díjas svéd színésznő. 1934-től jétszott, egyik leghíresebb filmje a Casablanca (1942). Hitchcock több filmjében is játszott. Az „erkölcsi elfajzás hollywoodi apostolának” titulálták válása és újbóli házasságkötése miatt, így rövid időre kénytelen volt visszatérni hazájába. Utolsó szerepét Ingmar Bergman Őszi szonáta című filmjében játszotta (1978). Egy televíziós sorozatban Golda Meir izraeli miniszterelnököt is alkaította.

Négy gyermeke közül az egyik, Isabella Rossellini (b. 1952) szintén színésznő, aki számos egyéb mellett David Lynch Kék bársony és Veszett a világ című filmjeiben játszott.

Judy Garland és Liza Minnelli

Judy Garland (1922-69) amerikai színésznő, leghíresebb szerepe Dorothy (az egyébként feminista) L. Frank Baum Oz, a csodák csodája című regényéből készült filmben. 

Három gyermeke közül az egyik, Liza Minelli (b. 1946) a párizsi Sorbonne-on tanult, majd pályát változtatott és színész lett. Számos elismerésben, köztük 1972-ben Oscar-díjban részesült.

Székely Éva és Gyarmati Andrea

Székely Éva (b. 1927) olimpiai bajnok úszó. 1938-ban egy középiskolai versenyen tűnt fel Sárosi Imrének, s a "Mesti" hívására az FTC-ben kezdte el a rendszeres úszást. 1941 júliusában tíz nap alatt minden magyar női mellúszó-rekordot megjavított. A párizsi főiskolai világbajnokságon három számban győzött. Helsinkiben a 200 m-es mellúszásban olimpiai bajnokságot nyert. A későbbi olimpiákon Londonban negyedik, Melbourne-ben második helyezést ért el. Többszörös világ- és Európacsúcs-tartó, 36 magyar rekordot állított fel, 33 egyéni bajnokságot nyert, tagja volt 11 bajnoki váltónak. Örökös magyar bajnok, a Nemzet sportolója. Könyvei: Az én módszerem, Ússzál velem (tsz. Peterdi Pál), Sírni csak a győztesnek szabad!, Jöttem, láttam...vesztettem?, Megúsztam Budapest.

Lánya, Gyarmati Andrea (b. 1954) olimpiai ezüst- és bronzérmes úszó, gyermekorvos. A hetvenes évek elejére a magyar úszósport meghatározó egyéniségévé vált, összesen huszonnyolcszor nyert magyar bajnoki címet, 100 és 200 m-es pillangóúszásban, illetve hátúszásban tizenöt Európa-rekordot és egy világrekordot állított fel. Az 1972 évi nyári olimpiai játékokon 100 méteres pillangóúszás középfutamában világcsúccsal győzött, a döntőben a harmadik helyen végzett. Az aktív sportolástól 1975-ben vonult vissza. 1978-ban orvosi oklevelet szerzett, később gyermekgyógyász és ortopéd szakorvosi vizsgát tett, 1992-től különböző televízió- és rádióműsorokban gyermekgyógyászati szakértőként szerepel.

Alice Walker és Rebecca Walker

Alice Walker (b. 1944) afro-amerikai feminista (az ő kifejezésével: "womanist") író, legismertebb regénye a Bíborszín (The Colour Purple).

Lánya, Rebecca Walker (b. 1969) író, újságíró, az ún. "harmadik hullám" kiemelkedő alakja, a Time Magazine szerint Amerika 50 leendő vezetőjének egyike.

Dr. Juhász Zsuzsa és Réthy Zsazsa

Dr. Juhász Zsuzsa a Honvéd Kórház Égés-Plasztikai Osztályának vezetője. 1979-től dolgozik orvosként. "nem én mentek életet, és nem is gyógyítok, csak segítek életben maradni. Olyan ez, mint a gyereknevelés. Segíteni kell és hagyni, hogy táguljon a gyerek világa, ahogy azt is, hogy növekedjen a beteg bőre. Ha megteremtem a körülményeket a sebgyógyuláshoz, akkor a seb gyógyul. Ránézek egy sebre, és látom, mit kér. Együtt lélegzem a sebbel, a beteggel. Ezért nem adom fel akkor sem, ha már nincs remény, én reménykedem. Amikor az esélytelenségből gyógyulunk meg, az az életem legszebb része" A teljes interjú itt olvasható. 

Lánya, Réthy Zsazsa színész, énekes.