Nagykőrösön született, a középiskola elvégzése után a járásbíróságon volt tisztviselő. 1943-ban Budapestre ment, ahol egy telefonközpontban dolgozott. A Vörös Brigád nevű ellenálló csoport tagja volt, egy zuglói házban volt a központjuk, innen indították akcióikat. 1945 január 6-án a nyilasok elfogták, a budai várban lévő Gestapo központhoz hurcolták és kínvallatás után január 26-án kivégezték.
Az első volt, aki megkapta az angol légierő női önkéntesei közül a Military Medal-t. 1940 augusztus 18-án a Biggin Hill-i légibázis telefonközpontját kezelte, amikor német bombatámadás érte őket. Mortimer őrmester végig a helyén maradt, a támadás végén kiment a leszállópályára és vörös zászlóval jelölte meg a fel nem robbant bombákat, hogy felhívja a visszatérő pilóták figyelmét a veszélyre. Egy, a közelében felrobbanó bomba súlyosan megsebesítette, hallásának 60 százalékát elvesztette. Szülővárosában utcát neveztek el tiszteletére.
1889. november 16-án született Budapesten. Szülei munkások voltak, de mind a kilenc gyermeküket tanítatták. Anna, hogy segítsen, hamar dolgozni kezdett iskola mellett. Elvégezte az elemit majd a polgárit is. Tanult gyors- és gépírást, majd könyvelői szakvizsgát szerzett. 1905-ben kezdett a Tolnai Világlapjánál, 1907-től Kassán magántisztviselő különböző cégeknél, ekkor lép be a frissen alakult Tisztviselői Szakszervezetbe. A szakszervezeten keresztül ismerkedett meg a Szociáldemokrata párttal, majd belépése után hamarosan a nőtagozatot szervezte ujjá.
Kossuth Lajos húga, az 1848−49-es szabadságharc idején a tábori kórházak kinevezett főápolója.
