Erdős Virág: Van egy ország

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Erdős Virág: Van egy ország

október 21, 2011 - 20:45
Van egy ország. Egy népszavazás margójára.

Van egy ország. Egy népszavazás margójára.

van egy ország

ahol lakom

semmi ágán

lógó

flakon

van egy város

ahol élek

ahány test épp

annyi

lélek

ahány lélek

annyi

lom is

utcára tett

fájdalom is

itt egy kiságy

ja de

édi

ott egy ülve

alvó

dédi

kibelezett

öreg szekrény

arcokat be-

futó

repkény

bontott ajtó

kilincs nélkül

földönfutók

bilincs nélkül

áll a posztos

mint a nádszál

bokáig le-

rohadt

lábszár

itt egy szép könyv

ott egy labda

ez még bor de

ez már

abda

nem az összes

csak a nagyja

aki tűri

aki hagyja

aki tűrte

aki hagyta

nem az összes

csak a nagyja

vasárnap volt

ahogy mindig

felöltöztek

ahogy illik

csupa dolgos

derék polgár

egy se ruszin

egy se

bolgár

olyan szépek

hogy az csuhaj

egyik bérlő

másik

tulaj

kitűnőre

szerepeltek

álmukban sem

szemeteltek

nem engedték

hosszú

lére

elindultak a mi-

sére

kukákat se

borogattak

kutyákat se

kurogattak

mise után

leszavaztak

bezabáltak

be is

basztak

pöri volt tán

isler is

jóllakott az

isten is

nem az összes

csak a nagyja

aki tűrte

aki hagyta

aki tűri

aki hagyja

nem az összes

csak a nagyja

rajtam is múlt

rajtam múlt

tegnap kezdő-

dött a múlt                      

elkezdődött

vége van

borzalom és

béke van

semmi ágán

lógó

flakon

van egy ország

ahol

lakom

nevezd nevén

szolgáld

vakon

ma még bölcső

ma már

vagon

 

in: ezt is el (Magvető, 2013)
Olvass tovább: 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Imre Flóra: Mégis

december 11, 2009 - 19:01
Imre Flóra

Imre Flóra: Mégis

Honnét van ez a kínzó ragyogás
ebben a romlékony s nagyon esendő,
alig érett húsban? Miféle láz
sugárzik szét ebből a néma testből?

Ez az éppen feslő erotika!
A lélek rügypikkelyeit levetve
gáttalan gyönyörrel virágzik a 
csupasz anyag a frissennyílt terekbe.

És körülötte minden lángra kap,
és minden érző lényt csontjáig éget
ez a vibrálón tömény tűz-alak:
izzása a lefogott reszketésnek.

Imre Flóra: Szerelem

december 14, 2009 - 09:30
Imre Flóra 1987-ben

Imre Flóra: Szerelem

A szűk völgyben szögesdróttal lezárt út.
Bronzpatájú, verítékes lovak,
Kékesvörösben hullámzik a hátuk,
Rohannak a láthatatlan hómezőkön,

Felnyilallik a föld a lábuk alatt.

És ég és hegy. És árnyékuk a víz.
A szem egy pillanatra visszahőköl.
Más ég és hegy, más színű itt a víz.

Valami kiált a nyers levegőben.
Egy percnyi görcsbe rándult némaság.
Feszülések. Az érdes semmin át
Egy sejt homályos magja fényre döbben.