Kortárs fotóművészet és Csongrád megye

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Kortárs fotóművészet és Csongrád megye

szeptember 11, 2009 - 13:06
Csongrád megye kortárs fotóművészete címmel idén már nyolcadik alkalommal nyílt kiállítás Szegeden. A tárlatot 2009. június 17. és július 9. között lehetett megtekinteni a Megyeháza aulájában. A felhívásban sem életkori vagy foglalkozási, sem tematikai megkötés nem szerepelt, így viszonylag szép számmal pályáztak: 49 fotós összesen 415 fényképpel jelentkezett. A pályázók közül a legtöbben eredménnyel is jártak: a zsűri 119 fotót javasolt kiállításra 35 alkotótól, így a tárlat valóban sokszínű volt. Legalábbis az alkotókat tekintve. - Lakatos Lilla írása

Az, hogy az alkotások területén is ilyen színes-e a felhozatal, már csak a megnyitón derült ki. A kiállítást Dr. Zakar Péter, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke nyitott meg, majd átadták a fődíjat (Filep László), a 4 különdíjat (Marton Ferenc, Szabó Ferenc, Szita László, Törköly József), illetve az ajándékcsomagokat a legfiatalabb és a legidősebb kiállítónak.

Nos, igen, az alkotásokat tekintve is nagyon sokszínű volt a kiállítás: a tájképek, életképek, portrék és aktok mellett helyet kaptak az elvontabb, szimbolikusabb fotók is. Azonban sajnos ezt a sokszínűséget az alkotók tehetségét illetően is éreztem, hiszen a számtalan tehetséges profi, illetve amatőr fotós alkotása mellett bizony helyet kapott 1-2 olyan kép is, melyeknek jelenléte számomra kissé meglepő volt. Tulajdonképpen a mai napig nem sikerült rájönnöm, hogy hogyan kerültek a kiállításra, de most írjuk ezt egyszerűen a zsűri motiválási szándékának számlájára.

Többé-kevésbé a külön díjazott alkotásokkal is egyetértettem, bár elgondolkodtató, hogy a fődíjat (azaz a zsűri az összes beadott képet javasolta kiállításra) épp 10 aktfotóért vitték el. Nem is a zsűri férfitöbbségére célzok itt, hanem inkább arra, hogy a számomra amúgy is túl sokszor előtérbe kerülő női test a fotográfia feltalálása óta művészi témából átment valami másba… (Manapság legtöbb esetben a nőt csupán egy darab húsként ábrázolják, és már a kezdeti cél sem egy művészeti érték létrehozása, de erről talán majd egy másik cikkben.) Így véleményem szerint ahhoz, hogy egy aktfotó tényleg művészet, és ne tucatfotó (vagy akár művészetnek titulált pornográfia – bár itt nem jelen esetre gondolok) legyen, meg kell szabadulni a régi kliséktől, sablonos fényektől és beállításoktól. Ez szerintem itt nem tökéletesen sikerült, de lehet, hogy csak én vagyok túl válogatós….

Mindenesetre ezt leszámítva tényleg szép kis válogatást sikerült az érdeklődők szeme elé tárni, sok tehetség mutathatta meg, hogy valójában mire is képes. Remélem, hogy a 2010-es tárlaton is hasonló színvonalú fotókat láthatunk viszont. Addig is szerintem minden kiállító megérdemel egy nagy – akár monitor előtti – tapsot:

  • Bartók Andrásné (6 fotó)
  • Básthy Gábor (1 fotó)
  • Bernáth Tamás (5 fotó)
  • Besztercei Ferenc (2 fotó)
  • Farkas Attila (2 fotó)
  • Farkas Zsolt (2 fotó)
  • Fenyvesi Anna (2 fotó)
  • Filep László (10 fotó)
  • Gyenes Kálmán (2 fotó)
  • Dr. Gyeviki János (1 fotó)
  • Hegedűs Zoltán (5 fotó)
  • Kiszely Nikoletta (2 fotó)
  • Kopniczky Margarita (1 fotó)
  • Kovács Gyula A. (1 fotó)
  • Kovács Norbert (3 fotó)
  • Lakatos Lilla (3 fotó)
  • Lucz Ferenc (1 fotó)
  • Marton Ferenc (5 fotó)
  • Mezei Katalin (1 fotó)
  • Mikola Zoltán (2 fotó)
  • Molnár Bence (5 fotó)
  • Nervetti Károly (8 fotó)
  • Pap Ágota (1 fotó)
  • Pál Richárd (4 fotó)
  • Roboz István (3 fotó)
  • Svihrán Éva (2 fotó)
  • Szabados László (2 fotó)
  • Szabó Ferenc (9 fotó)
  • Szakács Nóra (3 fotó)
  • Szita László (7 fotó)
  • Szügyi Tamás (TeeCee) (5 fotó)
  • Dr. Tóth-Piusz István (2 fotó)
  • Törköly József (3 fotó)
  • Varga András (2 fotó)
  • Viczai Olivér (6 fotó)

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



A magyar történelem női szempontú krónikája - Kosáryné Réz Lola: Asszonybeszéd

szeptember 10, 2010 - 11:50
Kosáryné Réz Lola (Réz Elenonóra) neve számomra az (és egy másik gyerekkori kedvenc- Kathleen Winsor: Amber c. regényének) fordítójaként csengett ismerősen, de mint némi keresés után kiderült, ő is a marginalizált nőírók egyike. A műfordítási munka mellett (pl.

"Kísérteties kísértetek és a nőiség kulturális mítoszai az angol irodalomban" - beszámoló Séllei Nóra előadásáról

március 12, 2010 - 10:40
Alfred Kubin: Madame - modern csillárdísz

 Mielőtt valakit elragad az egyre inkább elharapozó ideológiai divathullám, és a hagyományos, veretes értékek nevében elkezdi romantizálni az otthonmaradó, "karrierjének" (általánosító szitokszó) átszellemült mosollyal búcsút intő, önalárendelő családanya képét, esetleg a mindennapi güriként megtapasztalt (valószínűleg rosszul megválasztott) munkától megfáradva nőként kívánatosnak tartaná ezt az életformát, a házasság és az anyaság efféle kizárólagos megélését; nem csak Beauvoir A második nem c.

Az önérvényesítő nő Kertész Ákos Makrájában

november 20, 2009 - 10:20

Kertész Ákos nevét többnyire a hetvenes években olyannyira népszerű és sokak által forgatott regénye, a Makra tette ismertté, melynek középpontjában egy korszerűtlenül becsületes férfi önmegvalósítási kísérletei állnak. Makra Ferenc, lakatos, igyekszik belesimulni környezetébe, háttérbe húzódni, de ez egyet jelentene azzal, hogy hazudik, szerepeket játszik, amire viszont a hagyományos erkölcsökhöz való - olykor görcsös - ragaszkodása miatt nem képes.