Tekintettel a Mégis, hol a nők helye? - emancipációs városnéző séta iránti nagy érdeklődésre, a Sétaműhely Budapest Walkshop 30 %-os kedvezményt ajánl fel erre a programjára a Nőkért.hu olvasói számára.
Beszámolót a sétáról itt olvashattok.
"Csak nézzék meg hogyan öltözött. Csipkés tangát viselt" - szólt a védőügyvéd érve. Miután az Irish Examiner napilap részletesen ismertette a bíróság ítéletét, a dublini Erőszak-krízisközpont vezetője a védőt bírálta.
A Prince Edward-szigeten született, ez a helyszín sok írásában megjelenik. Édesanyja korán meghalt, nagyszülei nevelték. A Prince of Wales Főiskolán tanult, majd Bidefordban lett tanítónő, 1895-től a halifaxi Dalhousie Egyetem hallgatója volt. Rengeteg elbeszélést, verset, cikket írt, írásait Mark Twain is dícsérte, világhíressé azonban az 1908-ban megjelent Anne of Green Gables (Anne otthonra talál) című könyve tette. A kedvező fogadtatás hatására folytatta Anne történetét, a sorozat végül nyolckötetes lett, az utolsó 1939-ben jelent meg.
Anyja a naplóíró Kölcsey Antónia, apja a tiszántúli református egyházkerület főgondnoka volt, széleskörű nevelést kapott, irodalmat, nyelveket, zenét tanult. 1879-ben egyik tanárával, a zeneszerző, zongoraművész Ábrányi Kornéllal kötött házasságot. Vera, Costance, Katona Klementin írói nevek alatt kezdetben zenekritikákat írt, majd tárcái, elbeszélései jelentek meg, angolból és németből fordított regényeket. A Magyarország belső munkatársa volt, emellett számos lap, így a Fővárosi Lapok, Magyar Hírlap, Pesti Napló, Hazánk, Nemzeti Újság, Magyar Lányok is gyakran közölte írásait.
Magyarországon ő volt az első, aki 1893-ban a Stolze-Fenyvessy-rendszerből gyorsírástanári oklevelet szerzett. Az Országos Női Gyorsíró Egyesületben létrehozta az első gyors- és gépírási szakiskolát. Az iskolában - mely a Dohány u. 30/b alatti Solti-társasházban működött - a tízujjas, vakírásos módszert tanították. Kaiser Gizella adta ki hazánkban A gépírás tankönyve címmel az első rendszeres gépíró tankönyvet, valamint szerkesztője volt a Sztenográfia című szaklapnak. 1929-ben a Magyar Gyorsíró Társaság képviselőházi tanfolyamát vezette.
A prágai filmfőiskolán tanult, az író Milan Kunderánál és két rendezônél, Elmar Klosnál és Ewald Schormnál. Lengyelországi pályafutását Krzysztof Zanussi asszisztenseként kezdte, majd Andrzej Wajdával dolgozott. A Wajdának készített forgatókönyvek után önállóan kezdett rendezni, és munkái hamarosan fesztiváldíjasok lettek - Cannes (1980), Gdansk, Berlin (1981), Montreal (1985,1987), Golden Globe Award(1991). 1981-ben Franciaországba költözött, jelenleg az Egyesült Államokban él.
Néhány filmje:
Párizsban végezte el az egyetemet, hazatérte után a thai egészségügyi minisztériumban dolgozott. Komoly harcot indított a prostitúció és gyerekkereskedelem ellen, többek között megalapította a Pierra Maternity and Child Welfare Foundation-t, több külföldi szervezettel is együttműködött. Tevékenysége miatt több életveszélyes fenyegetést kapott a Thaiföldön hatalmas üzletet jelentő emberkereskedelem képviselőitől.
A Gyermekvédő Liga intézetében tanult 16 éves koráig, utána gyári munkásként dolgozott. Később vőlegénye után kivándorolt Brazíliába, ahol összeházasodtak. Orvos férje mellett dolgozott műtősnőként, első novellája a helyi lapban jelent meg. Férje halála után, a harmincas években tért haza, megjelenő írásai hamarosan népszerűek lettek. Elbeszélései, regényei fő témája a szegények élete, kiszolgáltatottságuk, reménytelen sorsuk. 1945-ben házasságot kötött Déry Tiborral, azonban a férfi sorozatos hűtlenségei miatt néhány év múlva elváltak. Emlékiratán dolgozva halt meg 1990-ben.
A versenyzést tizenöt éves korában, Szegeden kezdte, első bajnoki aranyérmét az ifjúsági országos bajnokságon 1952-ben nyerte. Háromszor nyert országos bajnokságot, kétszer egyéniben, egyszer csapatban. Az 1957-es Universiadén az aranyérmes csapat tagja, egyéniben ezüstérmes volt. Három világbajnokságon (1959 Budapest, 1962 Buenos Aires, 1967 Montreal) volt a győztes tőrválogatott tagja. Egyéniben két vb-bronzérmet (1962, 1963) érdemelt ki. A római olimpián (1960) ezüstérmes volt a női tőrválogatottal. Az 1964-es tokiói nyári játékokon az olimpiai bajnok tőrcsapat tagja volt.
Az ELTE spanyol-olasz szakán végzett 1963-ban, majd Havannában egyetemi lektorként dolgozott. 1964 és 2002 között a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen spanyol társadalomtudományi szaknyelvet tanított. Elsősorban spanyol, olasz, katalán, portugál és angol költőket fordít. Első verseskötete, a Némajáték, 1970-ben jelent meg a Szépirodalmi kiadónál. Számtalan hazai és külföldi díjat kapott, 2003-ban a Magyar Köztársaság Babérkoszorús Költője kitüntetést nyerte el.
Egyik lánya Lengyel Anna műfordító, dramaturg.
Néhány kötete:
Pedagógus család lánya, az indiai Jodhpur egyetemének orvoskarán végzett, posztgraduális képzésre a Makerere University School of Medicine-re járt, ahol belgyógyász szakvizsgát tett. Az egyetem oktatójaként dolgozott tovább, hamarosan a Family Medicine tanszék vezetője lett, mellette a Mulago National Referral Hospital főorvosaként is dolgozott. Komoly tapasztalatokat szerzett a helyi járványok kezelésében is. 2014-ben a World Health Organization felkérte, hogy segítsen a Libériában kitört Ebola járvány megfékezésében.
Leningrádban született, 12 éves korában vették fel a helyi nagymúltú balettintézetbe, ahol 1959-ben végzett. A Kirov Balett táncosa lett, brilliáns technikája és karakterformáló tehetsége hamar az elsők közé emelte. 1970-ben a társulat londoni turnéján Angliába emigrált, majd az Egyesült Államokban az American Ballet Theatre vezető táncosa lett. Fellépett a világ valamennyi jelentős színpadán, a klasszikus darabokon kívül a modern balettben is kiemelkedőt alkotott. 1979-ben A Dance Autobiography címmel adta ki emlékiratait.
Springsben, a Johannesburghoz közeli kis bányavárosban született. Gyerekkorában kezdett írni, 15 éves volt, amikor első elbeszélése megjelent. Műveiben gyakran foglalkozott az apartheid problémájával. Szépirodalmi munkái mellett esszéket, politikai tárgyú tanulmányokat is írt. A Congress of South African Writers alapító tagja volt, 1998-ban az ENSZ jószolgálati nagykövetévé választották.
Az első nő, aki űrsikló pilótája és később parancsnoka is volt. Elmirában született, a Syracuse egyetemen matematikát és közgazdaságtant tanult, 1978-ban diplomázott. Ugyanabban az évben egyike volt annak a négy nőnek, akit felvettek a légierő oklahomai bázisának pilótaképzésére. Két évre rá a légierőnél ő volt az első női pilótaoktató. Tanulmányait az Air Force’s Institute of Technology-n folytatta, 1990-ben az első női tesztpilóták között végzett. Ugyanebben az évben elérte az ezredesi rangfokozatot és beválogatták az űrhajósjelöltek közé.
A kormányfő a német történeti múzeumban (DHM) tartott ünnepségen kiemelte, hogy a harc a nők választójogáért "nem egy csoport jogaiért, hanem egy emberi jogért" folytatott küzdelem volt.
Általános és érthető jelenség, ha egy anya a szülés után kimerült, érzékeny, nem érzi jól magát. Enyhébb esetben a „baby blues” nevű állapottal jellemezhető, ami minden második anyát érint, és gyakori sírással, alvászavarral, frusztrációval, ingerlékenységgel jár. Pár hét alatt elmúlik, főleg, ha a nő megfelelő családi támogatást kap. A szülés utáni depresszió viszont már orvosi kezelést is igényelhet, a szülő nők 10%-át érinti, és 3-6 hónapig tarthat. Ilyenkor az érintett feltűnően szomorú, kedvetlen, és akár öngyilkossági gondolatai is lehetnek.
Kassán született, ott érettségizett, orvosi diplomát a budapesti egyetemen szerzett. Még egyetemi hallgató, amikor megjelenik első verseskötete. Kassán kezd praktizálni, a harmincas években Budapesten kap állást, komoly figyelmet szentelt a szociális kérdéseknek. A második világháború alatt a Svéd Vöröskereszt orvosa, zsidókat bújtat, sok ember életét menti meg. A háború után belgyógyász főorvos, a Magyar Gerontológiai Társaság tagja. Irodalmi munkásságát sem adta fel, több kötete jelent meg. A Yad Vashem 1989-ben a Világ Igaza címmel jutalmazta embermentő tevékenységéért.
Máig az egyetlen nő, aki Barbadoson a főkormányzói tisztséget betöltötte 1990-95 között. Hazájában a nővérképzőt végezte el, majd Torontoban, Edinburghban és New York-ban járt egyetemre. Hazatérése után először ápolónőként, majd különböző egészségügyi munkakörökben dolgozott, 1964-től a WHO tanácsadója volt. 1980-ban II. Erzsébet lovaggá ütötte a közegészségügyért tett hatékony munkája elismeréseként. 1986-90 között Barbados ENSZ nagykövete volt.
Striker Amália Éva tudóscsaládból származott, anyja, Polányi Laura az egyik első nő volt, aki a budapesti tudományegyetem bölcsészdoktorátust szerzett.
A demokraták ha a szenátusban nem is, de a képviselőházban megszerezték a többséget a november 6-án lezajlott félidős amerikai választásokon.
