/A beszámoló első része itt olvasható./
Reflektálva arra, hogy a szociálpolitika „női terület”, Kováts Eszter egy korábbi vitáról idézett egy politikusnőt, aki szerint ezt arra szokták a politikában rámondani, amivel nem akarnak foglalkozni.
Március 5-én a Szegedi Tudományegyetem Társadalmi Nemek Tudománya kutatócsoportjának meghívására Antoni Rita Kérchy Anna irodalmárral és Czapáry Veronika íróval beszélgetett Cazpáry Megszámolt babák c. újonnan megjelent regénye kapcsán a családon belüli erőszakról és azon belül a gyermekkori szexuális abúzusról.
Panasszal szeretnek élni a Chef Market Élelmiszeripari Zrt. reklámja ellen.
Do you believe in miracles (maguk szerint vannak-e csodák)? A jégkorongnak ez a szállóigévé vált és agyonidézett költői kérdése 1980-ban a Lake Placid-i (USA) olimpián hangzott el, amikor a főként egyetemi (Észak-Amerikában a profi karrier előtti ugródeszka) hokistákból álló amerikai csapat hatalmas szívvel játszva 4-3-ra legyőzte a(z egyébként) legszebb és egyben legeredményesebb hokit játszó hírhedt, a keleti blokk sportideológiájához híven politikai okokból amatőrnek hazudott, teljesen profi szovjet válogatottat, a világ hokitörténelmének egyik legnagyobb papírforma-borulását, szenzációját okozva.
*Igen, bevándorló (invandrare) vagyok, ugyanis a svédek egységesen így hívják azokat, akik Svédországba költöznek. 40 éves vagyok, öt és fél éve élek Dél-Svédországban, főleg Malmöben. Itt rengeteg dolgon átmentem, amin előtte kb. 15 év alatt sem, pl. dolgoztam egy csak svéd kollégákkal ellátott munkahelyen (még nem tudtam svédül!), ingáztam Koppenhágába, hónapokig az egyik kórház lakója voltam (még szintén nem tudtam svédül megszólalni), tanultam főiskolán és egyetemen, résztvettem munkagyakorlaton és mindeközben folyamatosan figyeltem a svédeket.
Azzal kezdődött, hogy a 4K! szóvivője, Papp Réka Kinga kitett a Facebookra magáról egy olyan képet, amin egy szál miniszoknyában áll, és a mellét a következő felirattal takarja: „Még 3000 aláírás vasárnapig, és ezt a táblát eldobom!” A kép alatt annyira szerteágazó, élénk, néhol már-már agresszív vita bontakozott ki humortalansággal, prüdériával, karót nyeléssel vádolt "szexizmust kiáltók" és a felszabadult, nyitott, progresszív, műértő újhullámosok között, hogy úgy döntöttem, szervezek egy nyilvános fórumot.
2014. március 7-én, a Mindenütt Nő programsorozat részeként A szegénység női arcai címmel a Friedrich Ebert Alapítvány budapesti képviselete rendezett kerekasztal-beszélgetést a Kőleves Vendéglőben.
#1: „A prostitúció a legősibb mesterség a világon”
Ellenkezőleg: talán inkább a striciség a legősibb mesterség. Egyébként abból, hogy valami régóta létezik, egyáltalán nem következik, hogy nem is kell, vagy nem is lehet változtatni rajta. Senki nem mondja, hogy „gyilkosság mindig volt, mindig lesz, így hát sajnos nem lehet mit tenni ellene.” Jusson eszünkbe a halálbüntetés vagy a rabszolgaság példája.
#2: „Ez is csak munka, mint bármi más.”
