Kossuth Lajos húga, az 1848−49-es szabadságharc idején a tábori kórházak kinevezett főápolója.

Kossuth Zsuzsanna 1841-ben kötött házasságot Meszlényi Rudolffal; három gyermekük született. A házaspár tevékenyen részt vett az Országos Védegylet szervezésében, a férj azonban 1848-ban elhunyt. Kossuth Lajos húgát 1849-ben az összes tábori kórházak főápolónőjének nevezte ki. Kossuth Zsuzsanna munkájának eredményeként rövid időtartam alatt több mint hetven tábori kórház létesült. 1849 áprilisában felhívást tett közzé, amelyben felszólította a magyar nőket, hogy önkéntesként vegyenek részt a sebesültek ápolásában. A szabadságharc végéig fáradhatatlanul tevékenykedett.

1850 után előbb Pesten, majd Bécsben raboskodott. Az Amerikai Egyesült Államok nagykövetének közbenjárására engedték szabadon, azzal a feltétellel, hogy külföldre távozik. Kossuth Zsuzsanna előbb Brüsszelben telepedett le, majd az USA-ba költözött, ahol 1854-ben hunyt el.

Emlékezetét a Kossuth Zsuzsanna emlékérem (1998), illetve Kertész Erzsébet Kossuth Zsuzsanna című regénye (1983) őrzi.