Budapesten a Mintarajziskolában, majd a női festőiskolában, később Münchenben és tanult. Leginkább a portré- és tájképfestészet foglalkoztatta, rendszeresen szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. Az első női karikaturisták közé tartozott, a Borsszem Jankó több évtizeden át közölte rajzait. Néhány munkája: Templombamenők, Kendőpróbálók, Bucsusok, Emlék, Lány guzsallyal, Kézimunkázó lány.

1913-ban a Vasárnapi Újság riportere, Kovács Lydia otthonában felkereste, és így írt róla: 

"Kalivoda Kata leginkább genre-festményeivel vonta magára a figyelmet ő is Münchenben, Párisban tanult. Nem sokáig maradt külföldön. Maga beszélte el kedves közvetlenséggel műtermében tett látogatásunkkor, hogy Páris zajából hazakergette a vágy a magyar falu után s Eötvös-utczai műterméül békés csöndje után, a hol a téli időszakot tölteni szokta.

De még itt is alig várja a nyarat, hogy kimenekülhessen dunavecsei kis villájába, a hol a kis falu esteli harangszava ébreszti fel benne azokat a hatalmas értéseket, a melyek visszatükröződnek képeinek magyar alakjaiban.

Nem a nagyváros festője, nem is jól érzi magát itt, elemében csak akkor van, ha kimenekülhet falura, a nép közé, melynek típusait legjobban szereti festeni. Ott nevelkedett közöttük, látta őket szántani, vetni, aratni, vasárnap imádkozni és - duhajkodni... Mint fiatal leány, fogékony lélekkel szívta magába az egyszerű, kedves falusi levegő impresszióit.

A falusi embereket egészségeseknek, vidámaknak, őszintéknek és egyszerűeknek látja s ebben az egészséges meglátásban szerette meg őket... Ezt a rajongó szeretetet magával vitte a nagy, bűnös Párisba is, - de nem veszítette el, hanem épen az egyszerű magyarság szeretete kergette vissza hozzánk, hogy magyaros művészetével értéket szerezzen a női pikturának.

Hogy a képzőművésznők menynyire meg tudták hódítani a társadalom elismerését, mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy vannak egyesek, a kik iskolákat tartanak fenn. Így Kalivoda Kata is. Tizennégy növendéke van iskolájának s közöttük a művésznő állítása szerint van egy-két olyan kiváló talentum is, a kik már most jelét adják igazán szívós tanulmányaikban teknikai készségüknek.

Mi épen akkor érkeztünk műtermébe, mikor a növendékek elhagyták. Egy kicsi, tipikus vecsei parasztleány serényen rakja félre a növendékek állványait, s igazítja az összegyűrt puha szőnyegeket. Kalivoda Kata modellje különben a kis parasztlányka: ott lehet látni szőke bábos kontytyal borított üde, fiatal fejecskéjét a művésznő képein. Kellemes, finom, meleg tónus ömlik át a tágas műtermen, a melynek millieujében Kalivoda Kata finom művészi lelke csillan fel...

Ennek a kiváló asszonynak gazdag, sajátos egyénisége ott él a műtermének minden egyes darabjában, a mely körülveszi őt. A finom ízlésű nippekkel művészien elrendezett antik üvegszekrény, a puha perzsa szőnyegek, az egyszerű, de választékos bútorok fölött a falakon hatalmas vásznak függenek, melyekről reánk mosolyognak az egyszerű, böcsületes magyararczok.

Kalivoda Kata művészetének alakjai, a kik derűssé, vidámmá varázsolják a művésznő otthonát, hogy kellemes meleg, elegáns millieujében is fülébe zsonghasson az egyszerű falucska piczi, csengő harangjának énekes szava ..." 

Kalivoda Kata: Lány guzsallyal

Kalivoda Kata: Nagybányai udvar tavasszal

Kalivoda Kata: Emlékezés

Források: