Clara Eisnner 1857. július ötödikén született egy németországi kisvárosban, Wiederauban. 1878-ban osztályelsőként a Von Steyber Institute-ban szerzett tanítói oklevelet, és szeretett volna egyetemre menni, de németországi egyetemek abban az időben nőket nem vettek fel, és külföldön való továbbtanulását pedagógus szülei nem tudták fizetni. 

Clarat osztálytársa, az orosz Oszip Zetkin ismertette meg a szocialista eszmékkel, Clara az SPF-be (Német Szocialista Párt) is be szeretett volna lépni, de a párt nőket nem vett fel. Többek között valószínűleg ezért is kezdett foglalkozni a nők hátrányos helyzetével, kiszolgáltatottságuk megszűntetésével.

Oszip Zetkint kiutasították Németországból, Claraval együtt Párizsban telepedtek le, két gyermekük született. Nem házasodtak össze, mert az érvényes törvények szerint Clara elvesztette volna német állampolgárságát, de felvette élettársa nevét. Az aktivan politizáló pár rendkívül szűkös körülmények között élt, Oszip súlyosan megbetegedett és 1889-ben meghalt. 

Clara visszatért Németországba és tovább folytatta politikai munkáját. A Második Internacionálé alapító kongresszusán tartott híres beszéde a nők felszabadításáról a szocialista nőmozgalom kiáltványa lett. A beszéd alappillére az alábbi mondat volt:

Amíg a nők nem lesznek anyagilag függetlenek, addig ugyanúgy a férfiak rabszolgái maradnak, mint ahogy a munkások a tőke rabszolgái.

1892-ben Clara Zetkin lett a párt Die Gleicheit (Egyenlőség) című újságjának szerkesztője. Erőteljes, világos stílusú cikkeit egyre többen olvasták, az újság példányszáma rohamosan növekedett. Mint szerkesztő, a női szerzőket bátorította és részesítette előnyben. 1916-ban háborúellenes nézetei miatt elbocsátották a laptól.

Az újságírás mellett szervezője volt a szocialista nőmozgalomnak, ő szervezte 1907-ben az első nemzetközi szocialista nőkonferenciát, az 1910-ben Koppenhágában tartott Szocialista Internacionálé az ő javaslatára jelölt ki a nemzetközi nőnapot. Háborúellenes nézetei miatt egyre inkább ellentétbe került a szocialista párttal, és 1920-ben a KPD (Német Kommunista Párt) tagja lett. 1920 – 1932 között parlamenti képviselő volt, a Reichstagban többször felszólalt a fasizmus ellen. 

Clara Zetkin tevékenysége nem korlátozódott Németországra, Európa több országában vett részt a nőmozgalmakkal kapcsolatos konferenciákon és vitákon, az egyik leghatásosabb szónoknak ismerték. Több könyvet írt, ezek közül az egyik legismertebb a Leninnel folytatott beszélgetéseinek gyűjteménye.

A személyét fenyegető németországi politikai helyzet miatt 1932-ben a Szovjetúnióba ment, ahol 1933 június 20-án, 76 éves korában halt meg.