A végtelen foglyai. Magyar nők szovjet fogságban 1945-1947.

Az újságíró szerző könyvében az 1945 és 1947 között hadifogolyként Szovjetunióba hurcolt magyar asszonyok sorsát írja meg.

Bizakodó, izgalmakkal teli napok valamelyikén, 1989 végén, 1990 elején egy ismeretlen férfi keresett meg. Azt mondta, meg kell írnom a környékükről Oroszországba elhurcolt fiatal nők sorsát. A munka hónapokig fogva tartott. S aztán még tovább. Gyöngybetűkkel írt leveleket kaptam és olyanokat is, amelyekről látszott, hogy feladójuknak nehezére esik a betűvetés. Lágerbéli barátnők, családtagok keresték egymást rajtam keresztül és az immár rendelkezésükre álló nyilvánosság által. A levélfolyam után egy kötet is készült. Még évek múltán is jelentkeztek – Európából, a tengerentúlról – kit hova vetett a sors. 1999 nyarán–2000 őszén újra elővettem a tőlük kapott leveleket, fényképeket. Feladóik már tíz esztendeje is hatvan év körüliek voltak, fizikumuk magán viselte az oroszországi kényszermunka nyomait, sokan már akkor betegeskedtek közülük... Az eredeti címlista szűkül, a telefonok némák. De aki jelentkezik, s tud valamit, segít. Emlékezetükből, noteszeikből új nevek kerülnek elő. A holtak helyére az élők lépnek. Így adnak kézről kézre, megmaradt erejük szerint.

Köszönöm nekik: Kormos Valéria