Szülés orvosok nélkül

Alig fél évszázaddal ezelőtt Magyarországon - mint ahogy Európa országaiban- mi sem volt természetesebb, mint hogy a nők otthonaikban bábák, szülész, esetleg a családi orvos, vagy akár csak a szomszédságban lakó idősebb nők segítségével hozták világra gyermekeiket.

A központosított egészségügyi Intézmények égisze alatt kialakult - és egyben az egyetlen lehetőségként maradt - mára: a kórházak hideg csempéi közé, a műtőlámpák, neonok fénye alá kényszerülés, vagyis a nők csak és kizárólag kórházban szülhetnek a Jelenlegi gyakorlat szerint. Hosszú évtizedeknek keltett eltelni, míg a pozíciójuk teljes dicsfényében sütkérező szülészorvosok egyáltalán hajlandók voltak a szülések futószalagszerűségének hideg személytelenségének ellenszegülő, újszerű kihívásokra, kérésekre egyáltalán felfigyelni. Gondolok Itt az apás szülésekre, a vajúdás, sőt a szülés közbeni testhelyzet szabad megválasztására (nem kizárólag hanyatt fekve, amely minden természeti logikának ellentmondó pozíció), vagy akár arra, hogy az újszülöttek legyenek a kismamáktól elválasztva közvetlen a szülés után.
Ezeken az apróbb - de nagyon fontos - változásokon túl nem kevesebbet szeretnénk elérni, mint hogy a szülés ismét megkapja a maga méltóságát, és a nők újra életük ezen eseményének teljes jogú Irányítói legyenek. Nem kevesebbet állnunk, minthogy megfelelő felkészültség, szervezetten működő bába- és szülésznő ellátás mellett - természetesen a komplikált eseteket kivéve - kórházakra. és szimpátiával alig bíró férfi orvosokra nincsen szükség. Vagyis a megfelelő higiéniás előkészületek után, kellő előzetes tudás megszerzésével a gyermekszülések otthon levezethetők. Szeretnénk elősegíteni és támogatni, tehát minden olyan kezdeményezést, amely ez irányba mutat. 
Vannak szavak, amelyek úgy nyertek pejoratív értelmet, hogy egy domináló társadalmi réteg jelölt meg velük, és egyúttal helytelenített egy kisebbséget, vagy egy vele szembenálló másik társadalmi réteget. Pogány volt az, aki nem volt keresztény; mármint azokon a területeken, ahol a keresztény vallás volt az uralkodó. Nem volt hitetlen, mert volt saját vallása.

A saját kultúrája szerint ugyanúgy tisztelte Istennőjét vagy isteneit, mint a keresztény a sajátját. A pogányt kellett téríteni. Állítólag a saját érdekében.

Viszont időben a pogány elsőbbséget élvez. Már rég ott volt a történelemben, még mielőtt a ma többségben levő vallások megszülettek volna Mióta az emberek gondolkodnak, azóta a létük kérdése is izgatja Őket, így az emberiség történetét végigkíséri a spiritualitás. Istenhit mindig és mindenhol volt, csak formájában különbözött és különbözik, es.' adott népcsoportmegfogalmazásától függően.

Ahogy értelmetlen egy vallást egy másik vallás dogmái alapján megítélni, úgy furcsa az egyiket "lemitológiázni", a másikat pedig vallássá emelni. A pogány népek vallása nem csak egy mese, amit szívesen mondogattak el egymásnak. Megvoltak a rituáléik, és istenképük az életüket is irányította.

Amikor Amerikából elindult a feminizmus legújabb szakasza, a kereszténység is boncasztalra került. Mivel egy behatárolt, nem Igazán kedvező képet ad a nőkről - a nő vagy csábító és megrontó, vagy ártatlan és engedelmes szűz - nem ítéltetett éppen alkalmasnak a nők önbecsülésének emelésére. Voltak, akik akartak maradni a keresztény hitben, de úgy gondolták hogy a vallást meg kell tisztítani a szexizmusoktól (a nemek alapján történő előítéletektől és megkülönböztetéstől). Ez a feminista teológia területe, ami létezik a Judaizmusban, az iszlámban és a buddhizmusban is. Mások új spiritualitás után vágytak, és ehhez segítségül vették a történelmet. Az Istennőhit jóval megelőzi a férfi-istenhitet, időtartama is sokkal hosszabb, elmúlása nem volt természetes. De teljesen nem is múlt el. Sok elemet átvettek és átformáltak a rákövetkező vallások, eredeti formájában illegalitásban is és olyan területeken, ahol szabadabban lélegezhetett, még ma is megvan, (pl. India némely helyein, vagy az ú.n. primitív népeknél).

Amerikában és Nyugat Európában már a Nagy Istennő újjászületéséről beszélnek. Sok nő érzi úgy, hogy jobban tud azonosulni az Istennek egy női megszemélyesítésével. Megközelítés sokféle lehet. Egyre több könyv jelenik (pl. Merlin Stone: When was a Woman; Ancient Mirrors of Womanhood; Monica Sjöö: The Great Cosmic amely a történelem folyamán előforduló Istennő-tiszteletet kutatja, valamint ennek kihatásait az akkori társadalmakra. Ezek alkalmas forrást biztosítanak a kereső nők számára. Ezenkívül sokan saját elképzeléseikre, gondolataikra is támaszkodnak. Egyesek magukban kutatnak, mások közösségeket hoznak létre, régi rituálékat támasztanak fel, és újakat teremtenek. Fontos azonban, hogy a tekintélyelvű, hierarchikus vallásformának itt nincs helye, az egyén szabad kapcsolatot kereshet az Istennővel.

Ki is ez a Nagy Istennő? Ő az ember első istene, akit először a természetben és a termékenység misztikus voltában észlelt, majd saját fejlődésével egyre több arcát fedezte fel. Ő adja mindennek az életet, tud jó lenni és segítő, de tud dühvel pusztítani is. Jóval a jelenlegi világvallások kialakítása előtt az Istennő már szentháromságban is a fiatal lány, az érett, felnőtt nő, és a bölcs, öreg nő képében. Starhawk. egy amerikai papnő, így írja Ie az Istennőt:

"Istennő-jelképünk a hold. melynek három a nő életének három állomását tükrözi, és amelynek növekvő ciklusai egybeesnek a nők menstruációs ciklusaival.

Az Istennő a föld is - Föld Anya, aki fenntart minden növő dolgot, aki a test, csontjaink. sejtjeink. Ő a levegő, a szelek, az ágak közt és a hullámok felett mozdulnak, a lélegzet. Ő a kandalló tüze, vagy a lobogó máglya és a füstölgő vulkán; az átalakulás és a változás mögötti hatalom. És Ó a víz - a tenger, az élet eredeti forrása; a folyók, patakok. tavak és kutak; a vér mely ereinkben folyik. Kanca Ó, tehén. macska, bagoly, daru, virág, fa, alma, mag, oroszlán, disznó, kő, nő. A minket körülvevő világban található a természet évszakainak ciklusában, és mindannyiunk agyában, testében, leikében és érzelmeiben. Te vagy az Istennő. Én vagyok az Istennő Minden, ami él, (és minden. ami van, az él), minden, ami az életet szolgálja, az az lstennő.”

Azt hiszem nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy egy ilyen istenkép mennyire más hatással lehetett és lehet a nők életére. A régóta evett önbecsülésünket adja vissza, újra megtanuljuk szeretni a nőt magunkban és testvéreinkben. Úgy érezzük, itt Magyarországon is igencsak szükségünk lenne erre, ezért egy olyan sorozatot szeretnénk elindítani, amelyben információkat gyűjtenénk össze az Istennő-tisztelet különböző aspektusairól. Történelmi kutatások eredményeit, Istennő törtéreteket valamint mai elképzeléseket, gyakorlatokat fogunk ismertetni, reméljük, ez sokunknak segítségére lesz egy saját spiritualitás kialakításában.