Partszélről a fősodorba - gender mainstreaming kézikönyv

A nemek közötti egyenlôség horizontális, minden közpolitikai területre kiterjedô érvényesítése az Európai Unió egyik alapvetô elve és stratégiája, amely az 1997-es Amszterdami Szerzôdésen kívül is számos közpolitikai dokumentumban megfogalmazódik. Az európai államok többségében megvalósult jogegyenlôség nem jelenti azt, hogy nôk és férfiak azonos mértékben vehetnek részt a közélet és a magánélet minden területén, és egyforma befolyással bírnak a társadalmi és politikai folyamatokra: nôk és férfiak társadalmi egyenlôsége még nem érvényesül a gyakorlatban. A nemek közötti egyenlôség elvének az EU által felvállalt ilyen széles körre való kiterjesztése kifejezi az európai közösség szándékát, hogy túl a formális egyenlôtlenség megakadályozásán, tevôlegesen járuljon hozzá a nôk és férfiak közötti tényleges társadalmi egyenlôtlenségek csökkentéséhez.

Az EU ezirányú törekvéseinek legfontosabb eszköze a gender mainstreaming stratégia, amely röviden azt jelenti, hogy a nemek közötti egyenlôség szempontját minden szakmapolitikai intézkedésnél mérlegelni kell, a döntéshozatal minden szakaszában és annak minden szintjén. A gender mainstreaming nem világnézet, nem politikai irányzat. Csak egy gondolati „szemüveg”: egyik lencséjén a férfiakat, másikon a nôket, az egész szemüveggel pedig nôket ÉS férfiakat látunk, s rajtuk keresztül figyeljük a társadalmi, gazdasági, politikai, természeti, környezeti folyamatokat, törekvéseket, a politikai, gazdasági, társadalmi irányzatokat, célokat, értékeket. Mindent megnézünk a bal szemünkkel, megnézünk a jobbal, és mindkettôvel egyszerre. Az emberek – férfiak és nôk – egyenlôsége jegyében éppen különbözôségükre vagyunk tekintettel. A gender mainstreaming alkalmazásának alapját a nemek közötti egyenlôtlenségekkel kapcsolatos ismeretek képezik. A gender mainstreaming sikere szempontjából elôször is elengedhetetlen a nemek közötti egyenlôség iránti minél szélesebb körû általános érzékenység. A gender mainstreaming kivitelezôi ugyanis nem a nemek közötti egyenlôség szakmapolitikusai, hanem valamennyi szakpolitikus. Így a mainstreaming stratégia értelmében minden döntéshozónak értenie kell valamilyen szinten a nemek közötti egyenlôtlenségek rendszerét és az egyenlôség lényegét. Másrészt a gender mainstreaming alapvetô lépéseinek kiindulási és végpontján feltétlenül szükséges a nemek közötti viszonyok és egyenlôtlenség természetének minél alaposabb, adatokon és tényeken alapuló ismerete és elemzése. A nemek közötti egyenlôtlenség kérdésének államigazgatási kezelése szaktudást igényel, hiszen a gender mint társadalmi konstrukció változó tartalommal és jellemzôkkel bírhat (tértôl, idôtôl függôen, kulturális és társadalmi környezet szerint): az adatok, tények szakszerû felmérése elengedhetetlen a helyzet pontos ismeretéhez.