Az abortuszproblémáról (Az Alkotmánybíróság döntésére várva)

CímAz abortuszproblémáról (Az Alkotmánybíróság döntésére várva)
Közlemény típusaMagazin cikk
A kiadás éve1991
SzerzőkSchnier, Mária
Magazin neveNőszemély - feminista lap
Oldalak4
Publikáció dátuma09/1991
KulcsszavakAbortusz, Alkotmánybíróság, Feminizmus
Összefoglalás

Mivel a magzatvédő egyesületek az elmúlt hónapokban jónéhány veszélyesen jól hanzó frázist nyilatkoztattak ki legolvasottab napi- és hetilapjainkban - sőt a televízió főműsoridejében - a véleményüket kizárólagos igazságként hangoztva - szinte rettegésben tartják a kiszolgáltatot lakosságot azzal, hogy az Alkotmánybíróság döntése alapján esetleg sikerül törvényesen betiltani az abortusz lehetőségét Magyarországon.

A magazin alternatív megnevezéseNőszemély
Teljes szöveg

Mivel a magzatvédő egyesületek az elmúlt hónapokban jónéhány veszélyesen jól hanzó frázist nyilatkoztattak ki legolvasottab napi- és hetilapjainkban - sőt a televízió főműsoridejében - a véleményüket kizárólagos igazságként hangoztva - szinte rettegésben tartják a kiszolgáltatot lakosságot azzal, hogy az Alkotmánybíróság döntése alapján esetleg sikerül törvényesen betiltani az abortusz lehetőségét Magyarországon.

"Az élet védeme" a jelszavuk, ezt a fogalmat azonban gyakorlatilag a rnagzati életre szűkítik le, nem tekintve a rnár megszületett egyének személyes jogait, sőt, a még meg nem született magzat születés utáni sorsát sem. Egyesek nem fukarkodtak a sértő jelzőkkel, a hangulatkeltés eszközeit sem válogatták meg, egyenesen a "pártállam" bűnös haszonélvezóiként tüntették fel azokat, akik a testükben meg fogant magzatot - szerintük - meggyilkolták. 

Szerte a világon háborúk dúlhatnak, de gyilkosnak csak azok a nők lettek titulálva, akik a terhességmegszakítás lehetőségét igénybe rnerészelték venni, legyenek bár anyák, akik már meglévő gyermekük, vagy gyermekeik sorsáért aggódnak. 

Azok a körülmények, melyek az embereket, családokat (nemcsak a nők érti) nem kívánt és valóban szomorú esetekben a terhességmegszakítás melletti döntéshez vezetik, igen sokfélék lehetnek. Hátrányunk az, hogy legtöbbször bizalmas rnagánügynek tekintjük ezt a témát érzelmi okokból - nem szívesen beszélünk róla. 

Éppen ezért aljasság sértegetni azokalakikben személyes érzelmeket kavar fel a kérdés, mert kiszolgáltatottak. 

Mivel tudjuk. hogy a szenvedés-élmény csak kifejlődött, önálló központi degrendszerben jöhet létre, teljesen fölösleges kegyetlenség azzal sokkolni a nőket, hogy e testükben végrehajtott rnűtét milyen módon szakítja meg az éppenhogy fejlődésnek indult magzat létét... Ezt a műtétet elszenvedő nők többsége lelkileg is jobban átérzi, mint azok a jogászok, orvosok, akik a megszületés jogát hangoztatják, de nem csinálnak maguknak gondot abból, hogy: mi lesz vele, ha megszületik? És nemcsak az éppen megszületettel, hanem azokkal, azzal a családdal, ahová nemvárt módon, plusz teherként (erkölcsi és anyagi teherként) érkezik.

Azt a frázist alkalmazni erre a lényre, hogy: "ajándékként érkezett", felelőtlenség és jogsértés. A megszületett gyermek személyisség, az ajándék fogalma pedig birtokba adást feltételez. Emberi személy nem lehel birtoka senkinek. Emberi személyek között csak olyan kapcsolatok tekinthetők tisztességesnek, amelyben rnlriden egyén helyzetének és életkorának megfelelően felelősségtudattal viszonyul a másikhoz. Az, hogy valaki akar-e gyermeket és hányat, mindenkinek a rnagánügye mind az egyéneké, mind pedig a családé. Ezt a gyermeket felnevelnl hivatott szülőknek kell eldönteniük. Mivel a gyermek megváltoztatja a szülők egész életvitelét, az abba való törvényerejű beavatkozás. hogy szüljön-e gyerrrkekel valaki, vagy ne, az ember magánéletének durva megsértése. Demokratikus jogállam fogalmával ez pedig nem fér össze. Általában olyan rendszerekben vannak erre vonatkozó törvények, ahol az állampolgárokat létszámnak tekintik, és nem teljes jogú egyénnek. Mint tudjuk. pl. Németországban Hitler tiltotta be az abortuszt. és emliékszünk még a "pártállam" Patkó-korszakára... 

A magzatvédők elismerik ugyan a fogamzásgátlás emberi jogként való létezését. De állíthatják-e nyugott lelkiismerettel a magzatvédő egyesületek orvos tagjai, hogy a fogarnzásgátlás eszközei százszázalékos biztonságúak? (Még ha nem is taglaljuk azt a tényt, hogy ezek ismerete és a hozzájutás lehetőségei milyen fokon állnak jelenleg.) 

Csupán a különböző módszerek hatékonyságának statisztlkáját tekintve (egy 1985-ős Medloina-kiadványban) - nyilvánvalóvá válik, hogy a létező legbiztosabb (99 %-os) módszert csak maximum 35 éves koráig alkaImazhalja a nők egy része, komoly egészségi károsodás nélkül, abban az esetben, ha nem dohányzik. A 35-40 éves kor között ajánlható tabletták hatásossági foka már csak általában 96 %, az a (mechanikus) védekezés pedig, amit 40 éves koruk felett is a alkalmazhatnak csak cca. 80%-os biztonságot nyújt. (Mások szerint ez túlságosan optimista statisztika.) A gumióvszerek biztonsági foka valójában 97-61% között van. 

Egy olyan civilizációban, mely a fent említett lehetőségekkel bír, de ahol az a szemlélet, - amelyet mind a klasszikus, mind a modern irodalom, mind a sajtó, a törnegkommunikációs eszközök músorai, sőt az orvosi szakvélemény is hangoztat, sugároz. szövegesen és vízuálisan - hogy nemi életet élni (gyermeknemzési céltól függetlenül is) szükségszerűen jó dolog, egészséges, stb... ahol nőgyógyászok olyan kérdést szegeznek az esetleg nehezen diagnosztlzálható panaszokkal jelentkezőknek, hogy: "rendszeres-e a nemi élete?". a legkülönbözőbb személyiség-problémákkal küszködő férfi pácienseknek pszichiáterek tanácsolják, hegy tekintsék fontosnak a "szexuális kielégülést" szép magyar családok felbomlását szentesrtheti jogerős bírói ítélet olyan okból, hogy a házasfelek nem tudtak, vagy nem voltak már hajlandók egymásnak nemi kielégülést rryújtanl, emiatt "másik partnert voltak kénytelenek keresni stb... feltehető-e az a kérdés, hogy szabad-e törvérsesen biztosítani