Amikor a Le Monde Diplomatique internetes magyar kiadásának főszerkesztője, Morva Judit néhány hete megkeresett a kéréssel, hogy a korábban elkészített listánk alapján állítsak össze egy rövid függeléket a jelenleg aktív hazai progresszív nőegyesületekről, örömmel értesültem arról, hogy a magya
Becslések szerint átlagban a világon minden 3. nőt ér élete során az erőszak valamilyen formája, ez a Föld népességére lebontva több mint egymilliárd érintett nőt jelent. A globális figyelemfelkeltő és a nőket sújtó erőszak ellen tiltakozó Egymilliárd Nő Ébredése rendezvényt Eve Ensler amerikai író, a Vagina Monológok szerzője indította. Az ún.
A feltétel nélküli alapjövedelemről sokan és sok helyen értekeznek, én ebből a filmből tájékozódtam róla először:
Farkas Ildikó tánctanárként a tavalyi és tavalyelőtti budapesti események szervezőcsapatának lelkes tagja volt. Ezután Angliába költözött, és idén a londoni eseményeken vett részt - a szerk.
Az idei One Billion Rising londoni rendezvényének középpontjában a gyermekek biztonságos otthonhoz és egészséges kapcsolatokhoz való joga állt, erről szólt a Valentin-napi forradalom a Marble Arch-nál.
"Az állami szervek hagyják abba az áldozatok hibáztatását!" - Békés Dóra beszéde az Egymilliárd Nő Ébredésén.
Budapesten a Szilágyi Dezső téren, a Pecz Samu-féle református téglatemplommal szemben áll egy régi belvárosi bérház. Sorban, a többi között. A 4-es számot viseli. Nincs is benne semmi izgalmas. Magas, több szintes építmény, lakásokkal és irodákkal zsúfolt. Ha közelebb megyünk hozzá, máris sejtelmesebbé lesz. Rendezett ugyan, de itt-ott azért omlik róla a vakolat. Egy-két repedést, szúrágott ablaktáblát is látunk, és őriz magában valamit, hiszen emléktáblák vannak rajta – nem is akárkiké. Az egyik tanúsága szerint Bartók Béla élt itt a XX. század első felében, mielőtt a II.
Súlyos tüdőbetegsége miatt egy davosi szanatóriumban élt. Író apja és testvére tehetsége benne is megvolt, ezt Fehér árnyékok címmel publikált regénye is bizonyítja, melyben a szanatóriumi életet mutatja be. A könyv az írónő halála után jelent meg, Péczely-díjat kapott.
Therese von Walter előkelő bécsi bankárcsalád híresen szép és rendkívül művelt lánya beleszeretett az „ellenségbe”, Pulszky Ferencbe, feleségül ment hozzá, Magyarországra költözött, és az országba is beleszeretett. Amikor férje a szabadságharcban betöltött szerepe miatt emigrációba kényszerült, oda is követte. Az Angliában és Amerikában töltött évek alatt cikkeket, elbeszéléseket publikált, melyekben a magyar ügy mellett állt ki.
Főműve, a Memoirs of a Hungarian lady (1850, London) németül is megjelent, magyarul itt olvasható:
Kérem, ne értsen félre. Ön őszinte, rendes embernek látszik, és nagyra becsülöm az erőfeszítését, amellyel felhívja a világ figyelmét arra, hogy fel kell számolni a szegénységet, az egyenlőtlenségeket, és fel kell venni a harcot a klímaváltozással.
